Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Könyvek Theodor W. Adorno 100. születésnapja alkalmából (1903. 09. 11.)
szerben és sorrendben bontja ki a jegyzet a szorosan vett tanítást (Arisztotelész értelmezése, biblikus alapok, teológiai hagyomány és a modern teológia). A kifejtés rendkívüli erénye, hogy a klasszikus teológia (latin) kifejezéseit tudatosan használó jegyzet, szabatos megfogalmazásban tárgyalja az erények teológiáját, mégis a jelen kérdésfeltevéseit szem előtt tartva, kortárs teológusok véleményeinek ismertetésével, végig ébren tartja az olvasó figyelmét. Tarjányi Zoltán erkölcsteológus bemutatkozása első jegyzetének közreadásával megszólítja a Hittudományi Kar hallgatóit, de a hitüket megismerni vágyó világi hívőknek is hasznos és értelmes olvasmányt kínál. Azoknak pedig, akiknek szintén az erények kutatása a kedvenc területük, a jegyzet végén található bibliográfia (155-158. old.) bőséges eligazítást nyújt. A megjelent jegyzetet követően, az erkölcsteológiai sorozat további köteteit is várják teológusok és hitüket elmélyíteni kívánó Krisztus követő keresztények. Kránitz Mihály Könyvek Theodor W. Adorno 100. születésnapja alkalmából (1903. 09. 11.) Mint várható volt a szerzők és kiadók „emlékművet állítottak" a kritikai elmélet (kritische Theorie), köznyelven „frankfurti iskola" (Frankfurter Schule) sokat vitatott képviselőjének 2003-ban, 100. születésnapja alkalmából. A (zsidó származású) szociológus-filozófus-zeneszerző 1949 /50-ben tér vissza az ÉAEA-ból Németországba, ahol Frankfurtban folytatja tevékenységét Max Horkheimerrel. Az 1960- as egyetemista „felfordulások" („revolutio") nagymértékben hozzájárultak hírnevéhez. 1969-ben halt meg. Adorno álláspontját (s az jellemző az egész kritikus elméletre) felületesen a következőképpen írhatjuk körül: a valóság a társadalmi praxis elidegenedett eredménye. Ezt a valóságot teljes egészében meg kell változtatni. Hogy ennek hogyan kell történnie, arra nézve eltérő nézetek vannak a frankfurti iskolán belül. Adorno szerint az elméletileg nem közvetíthető, szimbolikus és anticipatorikus cselekvéssel történik: ez teorikus magatartás, vegyis maga, a kritikus teória, amelynek tudatképzést és változtatást, „Bewufítrinsbildung und werandreung"-ot kell eredményeznie; az esztétikus magatartás, amelynek a valóságot - beleértve az embert -, át kell járnia, s végül, mivel ez a kettő nem megvalósítható, mivel a totalitás megváltozatásáról lenne szó, a patetikus magatartás, a tehetetlenség elfogadása. Hogy ez hogyan valósul meg, arra nézve nem lehet sem normákat, sem kritériumokat felállítani. Ezért az ilyen humanitás kísérlet, s egyszersmind szimbólum. (Vö. Hans Czuma, S. J., Technokratie-Fortschritt-Eman- zipation. Die kritische Theorie der „Frankfurter Schule". In: Zeitschrift für Katho- lische Theoligie, 1973,133. főleg 153. köv. Éles bírálat: GÜNTER ROHRMOSER, Das Elend der kritischen Theorie, Rombach, Freiburg 1970, főleg 11-52.). Adorno születésének 100. évfordulójára a frankfurti Suhrkamp-Verlag adta ki a legtöbb plublikációt (érthető, hiszen Adorno művei a Suhrkampnál jelentek meg annak idején). Adorno főművei négy kötetben; Stefan MÜLLER-DOHM, Adorno. Eine Biographie (1032 old.), REIN- HARD PABST, Theodoro W. Adorno. Kindheit 191
