Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Boyce, Philip OCD: Newman reményfogalmának időszerű jelentése
szavai egyben tetteket jelentettek, parancsai pedig próféciaként hangzottak, akkor az egymást követő korszakok történelmében ő az, aki nemzedékről nemzedékre mint Krisztus földi helytartója és Egyházának tanítója az apostolok székében ül."29 Igen sok megérzése volt Newmannek, s ezek mintegy előrevetítették azt a reményt, ami napjainkban már megjelenőben van. Ilyen intuíciói közé tartozik például a művelt világi keresztények szerepe, akik jól ismerik vallásukat és meg is tudják azt védeni, vagy az Egyház egységére irányuló azon erőfeszítéseink értéke, melyek gyarapítják a szeretetet, a kölcsönös megértést és együttműködést, miközben mindig tiszteletben tartják az igazságot; ide tartozik az általa annyira kívánt egység hit és értelem, teológia és tudomány között; végül a katolikus egyetemek fontossága, amely intézmények kiszélesítik hallgatóik látókörét és a hívőket felkészítik a pusztán evilági és ateista világnézet támadásaira. Mert Newman előre látta annak a hitetlenségnek támadását, amelynek alkotóeleme a relativizmus, az ateizmus, a panteista hiedelmek terjedése, valamint az a közöny, ami a tudományos és technikai felfedezések által generált, minden mást elnyelő érdeklődéséből fakad. Látta a veszélyt hozó jövő magjait, s be is vallotta, hogy élete nagy részét az úgynevezett „vallási liberalizmus" elleni harcban töltötte. Ezen szemlélet szerint a hit gyakorlását a személyes, magánszférába kell utalni, egyetlen vallást sem kell igaznak elfogadni. Jóllehet tudta, hogy a prófétai adomány nélkül senki sem lehet biztos abban, vajon fenyegető jövendölése beteljesedik-e vagy sem, mégis „az idők jeleinek megfelelően elővételezte"30 megfontolásait kora társadalmára vonatkozóan. Több mint egy évszázad múltán az Egyház dokumentumaiban jelent meg „az idők jelei" kifejezés. Newman használta, bár nem gyakran, ezt a fordulatot, de kevés ember értelmezte e jeleket oly világosan, mint ő. Előre látta a vallás igazságának és dogmáinak elvetését, az Egyház előtt álló viharos korszakot, amikor - úgy tűnhet - Urunk ismét elszunnyadt Péter bárkájában. Newman mégsem esett kétségbe. Napjait nem letört vagy csalódott öregemberként fejezte be. Az igazságért harcolt egész életében. Saját korának nyűt összecsapásaiban még előnyöket is látott. Meglátása vonatkozik a mi korunkra is. A koraközépkorban, amikor a reformáció még nem hasította szilánkokra a katolikus hitet, a hitetlenség támadása óvatosabb és rejtettebb volt. Az ő korában és napjainkban viszont, félredobva az álarcot, magát a kinyilatkoztatott igazságot kérdőjelezik meg, a titkos fenyegetések meg nyíltakká válnak. Newmannek nem voltak kétségei, melyiket válassza. Dublinban, a Katolikus Egyetem rektoraként ezt mondta: „Habozás nélkül kimondom (eltekintve természetesen erkölcsi és egyházi szempontoktól, valamint az Egyház parancsának és irányvonalának fenntartásával), hogy inkább szeretek élni olyan korban, amikor nappal és nem félhomályban folyik a harc. Azt gondolom, jobb, ha egy ellenség szúr le, mint egy barátom... Nagy előnye annak a kornak, amelyben a hitetlenség nyíltan szónokol, hogy a hit is világosan kifejezheti önmagát, valamint az, hogy ha a hazugság megtámadja az Igazságot, az Igazság vissza tud vágni a csalárdságnak."31 29 J. H. NEWMAN: My Campaign in Ireland (magánhasználatra kiadta A. King and Co.), Aberdeen, 1896.211-212. 30 J. H. NEWMAN: The Idea of a University Defined and Illustrated, Longmans, Green and Co., London, 1909.386. 31 Ibid. 381-382. 18
