Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Boyce, Philip OCD: Newman reményfogalmának időszerű jelentése
A nyolcvanon túl lévő Newmant megkérdezte egy tudósító, vajon a Római Katolikus Egyház túléli-e a parlament által elfogadott azon törvényjavaslatot, amely igencsak beteg jövőt jósol a vallás ügyének. Válaszában azt az üzenetet fogalmazta meg, amelyet már jó fél évszázada hirdetett. Szavai nyomán egy olyan ember képe rajzolódik ki, aki teljesen tisztán látja a veszélyeket, mégis feltétel nélkül bízik Isten gondviselésében, és meggyőződéssel vallja, hogy egy magasrendű Hatalom irányítja az Egyház jövőjét és a történelem folyamatát. „Mindig is előre láttam a jó és a gonosz közötti nagy harcot, s mindig az a gondolat vezetett, hogy az összecsapáskor az igazság bajnokainak az a kötelessége, amelyet egykor Mózeshez intézett szavak jelentettek: «Ne félj, maradj csendben és meglátod az Úr nagy tetteit (magnalia Domini). Ő fog harcolni érted és őrzi meg békédet.» Ugyanígy a zsoltár: «Légy nyugodt, ismerd el, hogy én vagyok az Isten»."32 Elemezve az elmúlt évszázadok különféle válságait a Római Birodalom idejétől kezdve, az arianus szektán keresztül a reformációig, megállapítja: nem ember szabadította meg az Egyházat és a hívőket, hanem maga Isten sietett megmentésükre. ÖSSZEFOGLALÁS Newman remény-fogalma ma is nagy jelentőséggel bír. Az a határozott benyomásom, hogy ha a bíboros ma jelenlegi problémáinkról írna, II. János Pál azon szavait visszhangozná, amelyeket a pápa a 2000. nagy jubileumi év lezárásakor legutóbbi apostoli levelében megfogalmazott: „Evezz a mélyre! (Duc in altum!) Haladjunk hát előre, reményben! Beláthatatlan óceánként új évezred tárul most fel az Egyház előtt; Krisztus segítségében bízva újabb kalandokra kell vállalkoznunk. Isten Fia, aki kétezer évvel ezelőtt az emberiség iránti szeretetből testet öltött, ma is működik közöttünk; ezt világosan kell látnunk és - mindenekelőtt - nagylelkűen és teljes szívvel Krisztus művének eszközeivé kell válnunk... Ugyanannak a Léleknek erejére számíthatunk, aki pünkösdkor kiáradt, s aki ma is arra serkent minket, hogy induljunk el ismét; segít az a remény, ami soha nem csal meg."33 Newmanhoz hasonlóan „nem tudjuk, mi jön, de", amint mondta, „tudván tudjuk, hogy győzni fogunk!"34 Fordította: Puskely Mária SSND 32 Letters and Diaries, XXX. 220. Cf. Kiv 14,13-14; Zsolt 45(45),11. 33 Novo Millennio Ineunte, nr. 58. 34 Sermon Notes of John Henry Nezvman 1849-1878 (a birminghami Oratorianusok kiadása), Gracewing, Herefordshire and University of Notre Dame Press, Notre Dame, IN, 2 2000.222. 19
