Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Perendy László: Tatianosz és a keresztény szerzetesség kezdetei
egész fordítást. Véleménye szerint valaki két új traktátust adott hozzá az eredeti Mar- kion-ellenes íráshoz. Erre abból lehet következtetni, hogy két ponton változott az anyag, a stílus és a szóhasználat, tehát valószínűleg a szerző is. Az elsőben kivétel nélkül „a mi Urunk", a másodikban ismételten „a Megváltó" kifejezés szerepel. A velencei, örmény nyelvű kéziratban a három traktátus címei a következők: i. Markion ellen, aki azt állítja, hogy nem létezik evangélium ii. Az evangélisták példabeszédeinek kifejtése iii. Az Úr második eljöveteléről Harris véleménye szerint Scháfers okfejtése alapján a második címe lehetne akár ez is: „A tökéletességről, Jézus tanítása szerint". Ez a cím pedig már szinte megegyezik Tatianosznak Alexandriai Kelemen által említett, elveszett művének címével: „A tökéletességről, a Megváltó szerint". Reménykedhetünk tehát abban, hogy megtaláltuk Tatianosz elveszettnek hitt traktátusát a tökéletességről, vagyis a tökéletességre törekvésnek a Megváltó szerinti útjáról. Kelemen egyébként azért idézi Tatianoszt, mert vitatkozik a házaséletről vallott nézeteivel. A vita tárgya lKor 7,5, ahol az apostol megtartóztatást javasol közös megegyezéssel (éx aupcjxóvou): „Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak éljetek." Kelemen úgy tünteti fel, hogy Tatianosz alapvetően markionita álláspontot foglal el ebben a kérdésben. Ez a vád azonban valószínűleg nem eléggé megalapozott Tatianosszal szemben, hiszen semmi nyoma nincs annak, hogy az önmegtartóztatást Tatianosz valamennyi keresztény kötelességévé tette volna, mint ahogyan ezt Markion elvárta. Egyáltalán, miért kellene feltételeznünk, hogy Tatianosz azonosult volna a gnosztikus véleményekkel, amikor bizonyított tény, hogy vitába szállt Markionnal, az Oratioban pedig elutasította a metafizikai dualizmust? A mű minden jel szerint nem az egész keresztény közösség részére fogalmaz meg elvárásokat, hanem egy szűkebb tanítványi kör számára ad regulát. Feltételez egy korábbi, kereszténység előtti „tökéletes" életformát, amely a Megváltó tanítása szerint alakítandó. Ennek az életmodellnek az legfontosabb elemei így foglalhatók össze:- celebsz életforma;- önmegtartóztatás ételben, italban, tehát egyfajta szegénység;-tanítványi körhöz, iskolához való kapcsolódás, ahol a mester az elöljáró szerepét tölti be és segít a gnószisz megszerzésében;- fellépés a hellenizmus szekularizmusával szemben;- az írások tanulmányozása és olyan fajta exegézise, amely egy szűk csoportot, tanítványi kört céloz meg, és nem erőlteti magát az egész keresztény közösségre, tehát nem a teremtett világ értékét tagadja. A felsorolt jellemzők tagadhatatlanul a szerzetesi életforma legfontosabb elemei. Ezért megkockáztatom azt a véleményt, hogy a keresztény szerzetesi életforma, „a Megváltó szerinti tökéletesség" legfontosabb jellemzőit már Tatianosznak és az általa alapított „iskoládnak (szerzetesközösségnek?) tevékenységében felismerhetjük, tehát a keresztény szerzetesség kezdeteit az általánosan elfogadottnál csaknem egy évszázaddal korábbra datálhatjuk. 162
