Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Perendy László: Tatianosz és a keresztény szerzetesség kezdetei
tianosz vezette be először ezt a káromlást. Jusztinosz hallgatója volt, és ameddig vele együtt volt, semmi ilyesfélét nem hangoztatott, Jusztinosz vértanúhalála után azonban elfordult az egyháztól, feltette magában, hogy ő mester, és olyan felfuvalkodottá vált, mintha különb lenne másoknál. Sajátos jellegű iskolát alapított, ahol is a Valenti- nosz tanítványaihoz hasonló, bizonyos láthatatlan aíónokat eszelt ki és a házasságról azt hirdette, hogy romlás és paráználkodás, amint Markión és Szatorninosz tanították, és önmagától helyezkedett szembe Adám üdvösségével."»11 Ezekhez a megállapításokhoz FninF^nicc:: ccak u,,nyit tesz hozzá, hogy a szekta tagjai az Eukharisztiához csak vizet használtak. Eretnek volt-e tehát Jusztinosz tanítványa vagy esetleg eretnekké vált-e nagytekintélyű mesterének vértanúhalála után? Doktrinális kérdésekkel részletesen foglalkozó művei közül egyedül az Oratio maradt fenn. Ennek alapján nehéz lenne biztosra venni, hogy tényleg eretnek volt. Ebben a műben valóban mindvégig hangsúlyozza a gnó- szisz fontosságát, de ezt akár Alexandriai Szent Kelemenről is elmondhatjuk. Számos gnosztikustól eltérően azonban Tatianosz nem emleget közvetítő a ionokat és ebben a művében a Démiurgoszt sem állítja szembe a transzcendens Istennel, mint ahogyan más gnosztikusok tették, sőt még az ősanyagot is kizárólag Istenre vezeti vissza. A tőle fennmaradt rövid fragmentumokból már némileg más kép bontakozik ki, igaz, hogy ezek a rövid szövegrészietek éppen bírálóinak írásaiban bukkannak fel. Origenész például nehezményezi, hogy a Genezis „Legyen világosságiét optativusnak fogja fel, vagyis az Istennek alárendelt Démiurgosz könyörgésének tekinti.11 12 Origenész- hez hasonlóan már Kelemen is helytelenítette a Szentírás exegézisében megnyilvánuló eretnek nézeteit, kronológiai adatait azonban mindketten pontosnak és megbízhatónak tartják. Létezik azonban egy olyan fragmentum, amely könnyen más megvilágításba helyezheti Tatianosz alakját, nevezetesen kétségessé teheti eretnek voltát. A fragmentum alapos vizsgálatának másik következménye az lehet, hogy Tatianosz gyakran emlegetett, túlzottnak mondott aszketizmusa is más kontextusba kerül. Erre a fragmentumra még James Rendel Harris hívta fel a figyelmet.13 O számol be arról, hogy ezt az Efrém neve alatt fennmaradt örmény nyelvű töredéket 1841-ben publikálták latin fordításban. Harris részletesen ismerteti a töredék kutatásának történetét. Tőle értesülünk arról, hogy Georg Mösinger még 1876-ban, Evangelii concordantis expositio című művében ismerteti ezt a töredéket, amely Markion ellen irányul, sőt az ő mestereit és tanítványait is támadja. Francis Crawford Burkett kimutatja, hogy a szerző stílusa nem jellemző Ef- rémre. Erwin Preuschen veszi észre, hogy kivonat van benne Markion Pro-evangéliu- mának előszavából.14 Valójában ezt az előszót és a benne rejlő nézeteket támadja az Efrém neve alatt fennmaradt mű szerzője. Preuschen véleménye szerint az örmény szöveget szírből fordították, a szírt pedig görögből. Preuschen megpróbálta rekonstruálni a görög eredetit. Véleménye szerint a traktátus 165 és 200 között született, tehát valamikor a Jusztinosz halála utáni évtizedekben. Később Joseph Schafers nézte át az 11 Egyháztörténetem, IV., 29. (BaÁN ISTVÁN fordítása) 12 De oratione, 24,237. p. 13 J. R. HARRIS, Tatian: Perfection according to the Saviour, in: Bulletin of the John Rylands Library, 8 (1924) 15-51. 14 Eine altkirchliche antimarcionitisch Schrift unter dem Namen Ephrtims, 1911. 161
