Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Isten kegyelme és a Szentlélek Pál apostol megigazulástanában
tékosít, hogy a szóban forgó főnevet a Scopedy határozószóval kapcsolja össze, melynek jelentése: ingyen; ellenszolgáltatás, fizetés nélkül. Az apostol ezáltal félreérthetetlenül hozza tudomásunkra: a hívő minden előzetes teljesítmény nélkül, szabad és ki nem érdemelt juttatásként részesedik a megigazulásban. A másik szempont a bűnnel való szembenállás. Míg a bűn mindenkit megfosztott Isten dicsőségétől, addig „Isten kegyelme", amely Jézus Krisztus megváltásában, azaz kereszthalálában nyilvánul meg, minden hívő számára megigazulást eredményez. A kegyelem tehát a bűn „ellenszere", sőt U. Wilckens kifejezését használva: „bűnnel szembenálló hatalom" („Gegenmacht gégén die Sünde").12 „Ezért Pál ott, ahol a zsidó hagyomány Isten irgalmáról, jóságáról és türelméről beszél, a yópc? szót részesíti előnyben. A kegyelem a hatékonyságot tekintve összehasonlíthatatlanul erőteljesebb és radikálisabb, mint az irgalom, amelyet az ószövetségi hagyományban a bűnösök maguk számára kértek. A kegyelem eszkatologikus üdvözítő hatalom, amellyel Isten minden ember bűnét eltörölte."13 A megigazultak állapota: szabad út a kegyelemhez - Isten szeretete a szívünkben A kegyelem Pál felfogásában nemcsak a megigazulás alapja, hanem a megigazult- ság biztosítéka is. Erről a Róm 5,1-11 szakaszban van szó, amelyben a megigazult ember helyzetét mutatja be az apostol, mégpedig úgy, hogy közben mind a múltra, mind a jövőre kitekintést tesz. A megigazulás első „gyümölcseként" a „békét" (eipr|vr|) említi, amely nem lelki egyensúlyt jelent itt, hanem az Istennel való békét. Ez nemcsak a korábbi, az ember engedetlenségéből fakadó ellenséges viszony (10. v.) megszűnését foglalja magában, hanem egy új, félelemtől mentes gyermeki kapcsolatot is, amely által a hívő - életének minden helyzetében - Istenhez mint Atyához fordulhat (vö. Róm 8,14-16). Erről az új kapcsolatról szól a 2. vers: „Őáltala (Jézus) szabad utunk van a hitben a kegyelemhez, amelyben állunk..." A „szabad útként" fordított főnév (TTpocrayüyyri) voltaképpen „odajáru- lást", „odalépést" jelent. A kifejezés a templomi szertartásrend szóhasználatából való: a templomba való bemenetelre, mint Istenhez való járulásra vonatkozott. Érdekes, hogy szövegünkben a „kegyelemhez való járulásról" van szó. A kegyelem mintegy Isten szentélyeként („Sanctissimum Gottes"14) jelenik itt meg, amelybe azonban nemcsak egyes kiválasztottaknak, hanem minden hívőnek szabad belépési joga van. Feltűnő a kegyelemmel kapcsolatos másik megjegyzés is: „kegyelem, amelyben állunk". A perfectum alak (écrnÍKapev) egyértelművé teszi, hogy a jelen helyzet Isten múltbeli, megigazulást eredményező cselekvésének eredménye: a megigazultság állapotát Isten Jézus Krisztusban megnyilvánuló hozzánk fordulása és megváltó tette által téseként (Róm 4,4). „De ha kegyelemből, akkor már nem a tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem" (Róm 11,6). 12 U. WILCKENS, Dér Brief an die Römer I, Zürich 21987,189. 13 Uo. A xápis főnév újszövetségi használatához vö. H. CONZELMANN, Art. xúpis, in: ThWNT IX, 377-393. K. BERGER, Art. xúpis, in: EWNT III, 1095-1102. A páli kegyelemtan részletesebb tárgyalását és kiértékelését nyújtja M. THEOBALD, Die überströmende Gnade. Studien zu einem paulinischen Motivfeld, Würzburg 1982. 14 Wilckens, Römer, 289. 151
