Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Gárdonyi Máté: Az első itáliai szemináriumok jellegzetességei
vezett társadalmi folyamat előmozdítója pedig helyi szinten az alsópapság volt, amely egyre inkább a szemináriumokból került ki. Ugyanakkor a vidéki szemináriumok nemcsak a szűkén vett papképzést szolgálták, hiszen a környék nemessége szívesen taníttatta bennük eleve világi pályára szánt fiait is. A szemináriumok oktatási programjának vizsgálata így hozzásegítheti a kutatót a helyi elit műveltségi viszonyainak feltárásához. Az utóbbi évek olasz kutatásai azonban nemcsak a félsziget egyes régióira vonatkozó szakirodalmat gazdagították, hanem néhány szempontból új megvilágításba helyezték a korai szemináriumokról eddig rendelkezésre álló ismereteinket. A SZEMINÁRIUMOK KLERIKUSI JELLEGE A papnevelés történetével foglalkozó hagyományos szemléletű munkák - így Maurilio Guasco két, összefoglaló jellegű műve - a szemináriumok alapítását a Trienti Zsinat szeminárium-dekrétumának közvetlen következményeként tárgyalják, s mindenekelőtt azt emelik ki, hogy az anyagi, politikai, személyi nehézségek dacára a Zsinat szándéka szerint alakult ki a papképzés egységes struktúrája és gyakorlata.3 Ez a tétel a szemináriumok fejlődési irányát tekintve mindenképpen igaz, ám az első szemináriumok esetében árnyaltabb a kép. Ezek az intézmények ugyanis, szemben a Zsinat határozott szándékával, nem kizárólag klerikusi jellegűek voltak, s még hosszú ideig - legalább a XIX. század elejéig - a papság nem elhanyagolható hányada továbbra is a püspöki szeminárium falain kívül készült fel a papszentelésre. Vagyis a korai szemináriumok társadalmi hatását nemcsak a Zsinaton felvázolt ideál fényében, hanem szociológiai megközelítésből, és a hétköznapi életbe bepillantást engedő dokumentumok alapján is vizsgálnunk kell.4 Sok kisebb, vidéki szeminárium esetében leginkább anyagi oka volt a világi növendékek felvételének az alsóbb (grammatikai) osztályokba, mivel az így befolyt tandíj kiegészítette azt az összeget, amit a szegény papnövendékek számára létrehozott alapítványok biztosítottak. De az is a jelenség magyarázatául szolgál, hogy a helyi elit a szemináriumi képzéstől szolid intellektuális alapot remélt és kapott gyermekei számára. A klerikusi jelleg részleges felfüggesztése alapjában kedvező következménnyel járt, hiszen így a szemináriumok a világiak felé is közvetítették az elmélyültebb vallásosságot és ennek teológiai hátterét, vagyis a klerikusok és laikusok közös képzése a katolikus megújulás hatékony eszközévé vált. De nemcsak vidéken találkozunk e kettős jellegű intézményekkel, hanem az Örök Városban is: 1566-ban, egy évvel alapítása után a Seminario Romanoban 70 papnövendék mellett 50 konviktor is élt, sőt tíz évvel később 53 klerikusra 100 - elsősorban nemesi származású - világi ifjú jutott.5 Bár a korai 3 GUASCO, M., La formazione dei clero: i seminari, in: Storia d'Italia, annali 9: La Chiesa e il potere politico dal medioevo all'etá contemporanea. (G. Chittolini - G. Miccoli) Torino, 1986. 629-715. - Uő, La formazione del clero. Milano, 2001. 4 TOSCANI, X., Recenti studi sui seminari italiani in etd moderna, in: Annali di storia delTeducazione e delle istituzioni scolastiche 7: I seminari nell'Europa moderna 1563-1789. (M. Marcocchi - L. Pazzaglia) Brescia, 2000. 281-307. 5 II Seminario Romano. Storia di un'istituzione di cultura e di pietá. (L. Mezzadri). Cinisello Balsamo, 2001. 31-32. 140
