Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Összefüggések a szentségi üdvrendben
működését emeli ki, aki Krisztus húsvéti áldozata által, ami az Egyházban jelenvalóvá válik, megszabadít a bűntől és kiengesztel magával minden embert. A bűnbánat szentsége szentségi jelének természete szerint a bűnbánó keresztény ember szerepét: a megtérésre és a bűn elleni elköteleződésre való készségét hangsúlyozza ki. Ez a magatartás találkozik a megbocsátás és a kiengesztelődés ajándékával, amit az Atya Jézus Krisztus által, az Egyház közösségében, a húsvéti áldozat erejében ajánl fel nekünk. 6. A KERESZTSÉG ÉS A BETEGEK SZENTSÉGE A betegek kenete és a bűnbánat szentségének kapcsolatát gyakran szoktuk elemezni, hiszen mindkét szentség a „gyógyulás szentsége". Sajnálatos módon a betegek szentségét más szentségekhez viszonyítva nem szoktuk tárgyalni, pedig vizsgálhatom, illetve vizsgálnom kell például a betegek kenetének viszonyát a keresztséggel, a bérmálással és az Eucharisztiával is. Pál apostol tanításában a keresztség egyik hatása az, hogy a keresztség általa Krisztus öltjük magunkra és Krisztushoz hasonlóvá válunk. A betegek kenetének felvevőjében ez a hasonlóság elmélyül, hiszen a szentség felvevője szakramentális módon hasonul a szenvedést és halált is vállaló Krisztushoz. A keresztség a betegek kenetének eszkatológikus dimenzióját jelzi. A keresztség a kegyelmi élet kezdete, a betegek kenete pedig az eszkatologikus élet kezdete. A keresztény ember hasonulása a szenvedő, meghaló és feltámadt Krisztushoz legegzisztenciálisabb módon a betegségben, illetve a betegek szentségének felvételekor valósul meg. Ha a betegek kenetét a keresztséghez kapcsolom, illetve ennek a két szentségnek a kapcsolatát vizsgálom, akkor a következő összefüggéseket fedezhetem fel: a) Minden szentség alapja a keresztség, illetve a keresztség kegyelmi hatása. Pál apostol megfogalmazásában az evangélium lényege a megfeszített és feltámadt Krisztus. Aki hisz benne, az közeledik feléje, de csak a keresztség által ölti magára halálának és feltámadásának misztériumát, amely által egy új élet részese lesz. Minden szentség ebből a valóságból indul ki, és minden szentség ennek a valóságnak valamelyik szempontját hangsúlyozza, illetve tökéletesebben fejezi ki. b) A keresztség a keresztény élet kezdete, amikor meghalunk Krisztussal, és vele együtt feltámadunk, azonban minden kezdet a végre, a beteljesülésre irányul. A szentkenet a keresztség eme kegyelmi hatásainak a beteljesülése, hiszen a betegek szentsége abban segít bennünket, hogy a húsvéti misztérium a mi életünkben valóság legyen. c) A szentkenet a keresztség szentségi hatásai közül tökéletesebben szimbolizálja a szenvedése és halála által bennünket megváltó Krisztushoz való hasonulást, hiszen a fizikai és lelki szenvedés által egzisztenciálisan is átéljük azt, amire a keresztség szimbolikus formában emlékeztet bennünket. d) Ha a szentkenet kapcsolatban van a keresztséggel, akkor nyilvánvaló, hogy a bérmálás és az Eucharisztia is kapcsolatba hozható a szentkenettel. Az Eucharisztia Krisztus megváltó áldozatába kapcsol be bennünket, amikor a szentmisében megemlékezünk Krisztus szenvedéséről és haláláról, a szentkenetben viszont nemcsak 137
