Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Összefüggések a szentségi üdvrendben
életáldozatának engesztelő jellegét. Márk szövege (14, 24) nem beszél a bűnök bocsánatáról, de implicit módon tartalmazza ugyanazt a gondolatot, amikor így fogalmaz: „ez az én vérem, ... amelyet sokakért kiontok''. Mert a „vér kiontása sokakért" kifejezés emlékeztet bennünket Isten szolgájának (Ebed Jahve) engesztelő halálára, aki áldozatul adja életét a bűnösök sokaságáért, akiknek bűn terhét hordozza (íz 52, 13-53, 12). Jézus kiontott vére üdvösség és bűntől való szabadulás „sokaknak", illetve mindenkinek. A Zsidókhoz írt levél tanítása szerint Jézus az Újszövetség főpapja, aki élete feláldozásával tökéletes áldozatot mutatott be Istennek (vö. Zsid 9,11-14). A szentmiseáldozat Krisztus megváltó szenvedését jeleníti meg. Az Egyház újra felajánlja Istennek, Krisztus érettünk adott testét és bűneink bocsánatára kiontott vérét, az egész világ üdvösségéért. A szentmisében Krisztus maga van jelen, mint „kiengesztelődésünk áldozata".27 Tehát a szentmise áldozatjellegéből is következik az Eucharisztia bűnbocsátó hatása.28 A liturgikus szövegek és az egyházatyák írásai arról tanúskodnak, hogy az Eucharisztia megünneplésének is van bűnbocsátó hatása. A szentmise, az Istennel való kien- gesztelődés sajátos, megismételt megünneplése. Erre utalnak kiemelten az átváltoztatás szavai, de a szentmise egyéb részeiben29 is kifejezésre jut a kiengesztelődés és bűnbocsánat gondolata. A IX. századtól kezdődően megjelentek30 a szentmisében a bűnbánati jellegű részek. Kiemelten említésre méltók az olyan áldozás előtti és utáni imádságok, amelyek emlékeztetnek a tisztulás valóságára. Nemcsak a nyugati egyház liturgiája, hanem a keleti liturgiák is igazolják állításunkat.31 így például Aranyszájú Szent János liturgiájában az áldozás előtti imádságban (Hiszem Uram és vallom...) nemcsak a valóságos jelenlétet vallják meg a hívek, hanem azért is imádkoznak, hogy ezt a szentséget méltóan vegyék magukhoz „bűneik bocsánatára és az örök életre". Az egyházatyák is általában a liturgiából kiindulva gondolták át az Eucharisztia teológiáját. Már Szent Jusztinosz nemcsak „hálaadásának tekinti az Eucharisztia megünneplését, hanem olyan áldozatnak, ami a lelket megtisztítja minden gonoszságtól.32 Órigenész az egyik homíliájában kijelenti, hogy bűneink bocsánatát elérhetjük a szentmiseáldozat, az alamizsna és a kölcsönös megbocsátás által is.33 Jeruzsálemi Szent Cirill az Eucharisztia ünneplését a „kiengesztelődés áldozatának" (thüszia hilaszmou) nevezi, és kijelenti: „bűneinkért feláldozott Krisztust ajánljuk fel, amivel magunkért és értük (elhunytakért) is megengeszteljük az emberszerető Istent".34 Aranyszájú Szent János is egyértelműen fogalmaz: „Krisztus feláldozva van jelen az oltáron, hogy téged a világmindenség Istenével kiengeszteljen".35 A nyugati egyházatyák közül szinte csak Szent Ambrus említi az Eucharisztia bűnbocsátó hatását.36 27 Lásd a szentmise III. kánonjában: „haec hostia nostrae reconciliationis". 28 ARANYSZÁIÚ SZENT JÁNOS, Homilia in Hebr. 17,3 29 Vö. I sacramenti. Teológia e storia della celebrazionc (Anamnesis 3/1), Marietti, Roma 1986, 153-188; FALSINI R., Penitenza ed Eucaristia: atteggiamenti penitenziali nella messa, in: RPL 5 (1968) 458-465. 30 JUNGMANN, ]., De actu paenitentiali infra Missam inserto conspectus historicus, in Eph. Liturgicae 80 (1966) 257-264; A szentmise, Prugg Verlag, Bécs 1977,161-162 31 Vö. OBBÁGY L., Bűn és megbocsátás a keresztény Kelet liturgiájában, in: Teológia, 22 (1988/1) 37-41. 32 Vö. Párbeszéd a zsidó Triphonnal, XLI, 1. 33 In leviticum Homiliae, vö. in: KaRPP, H., La penitenza, Torino 1975, 154. 34 Cath. myst., 5,10. 35 De prodit. Judae hóm. 2,6. 36 De Sacramentis, 4,28; 5,17; Exameron,, 5,91. De Patriarchis, 9,39,; Exp. In Psalm 1118; ÁGOSTON, Ep. 54. 135
