Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Összefüggések a szentségi üdvrendben
Ez a szemlélet vezetett oda, hogy a reformáció egyházaiban eltűnt a bűnbocsánat szentsége. Ha a bűnbánat minden hatása kifejthető és levezethető a keresztségből, akkor nincs létjogosultsága a bűnbocsánat szentségének.22 23 Nyilvánvaló, hogy keresztség utáni metanoiának vannak egyedi sajátosságai, amelyek feltárása a teológia feladata. Az egyházatyák „keserves keresztségnek" nevezték, hiszen ez a szentség mindig feltételezte a bűnbánó különleges együttműködését. A zsinat óta leginkább az ekkleziológiai vonatkozást hangsúlyozzuk, de egyetérthetünk Scheffczykkel abban, hogy a krisztológiai szempontokról sem feledkezhetünk meg. A hit és a keresztség által már Krisztushoz kapcsoltuk az életünket. A bűnbánat- tartásban pedig Krisztus melletti döntésünket megújítjuk abban a világban, mely a bűn világa. Ha felfedezzük ezt az összefüggést, akkor manapság is „a gyónásban a ke- resztségen alapuló Krisztushoz tartozás bűntől fenyegetett világunk körülményei között való növekedésének és érésének szentségi ajándékát ismerhetjük fel, mely keresztény életünk nélkülözhetetlen segítője."24 A katolikus teológia a két szentség közötti különbözőséget25 is hangsúlyozza. A különbözőség a szentségi jel természetéből adódik. A különbséget látjuk már a szentségi jelben szereplő személyekben is. A keresztségben a szentség felvevője a megtérő/bűn- bánó ember, aki Krisztus érdemére bűnbocsánatban részesül, a gyónásnál pedig a keresztség után bűnbeesett keresztény akar visszakerülni a keresztség által elnyert kegyelmi állapotába. A bűnbánat szentségében a szentségi jelet a bűnbánó és a gyóntató együtt hozzák létre, a bűnbánó cselekedeteinek (bánat, bűnbevallás, elégtétel) lényeges szerepe van a szentségi jelben, a keresztség esetében a megtérő ember szerepe nem annyira hangsúlyozott, hiszen a „víz és a Szentlélek által" születünk újjá. A keresztség szentségét nem lehet megismételni, a bűnbánat szentségének lényege pedig éppen a megismételhetőség. A bűnbánat szentségének, sajátos kegyelme az is, hogy ebben a szentségben is megnyilvánul a keresztség szentségi karaktere, a hívek keresztségben gyökerező általános papsága, mégpedig aktív módon. Általános papságuk révén a hívők a szentségnek nem csupán passzív alanyai, hanem szereplői is, hiszen együttműködnek létrejöttében. Együttműködésük abban áll, hogy „töredelmes szívvel az Egyház ítélete alá vetik bűneiket" (PO 5). b) Az Eucharisztia és a bűnbocsánat26 Már az evangéliumokban is megtaláljuk az utalásokat az Eucharisztia bűntől tisztító hatására. Ez a hatás explicit módon is meg van fogalmazva az Eucharisztiát megalapító igékben, a borral kapcsolatban: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára" (Mt 26,28). Csak Máté teszi hozzá, hogy a „bűnök bocsánatára". így még jobban kiemeli Jézus halálának, 22 Nagy Káté, IV,4. 23 Luther érvelése: „A keresztség ható erejével és jelentésével magában foglalja a harmadik szentséget, amit megtérésnek neveztek el, ami valójában nem más, mint a keresztség." (Nagy Káté, IV,74) 24 Uo. 66. old. 25 A reformátorokkal szemben, főként Luther sajátos tanítása miatt, ezt a kérdést a zsinat kiemelten is tisztázta, vő. XIV. ülés, 1551, A bűnbánat és a keresztség szentségeinek különbözősége: DS 1671-1672. 26 A téma kifejtése bővebben megtalálható: DOLHAI L., Az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentsége, in: Teológia, XXXV (2001/1-2) 11-24. 134
