Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Összefüggések a szentségi üdvrendben
zsinat utáni liturgikus reformból ered, lényegében újra tartalmazza mindazon elemeket, amelyeket már Jakab levelének 5. fejezetében megtalálunk. Nem kizárólag az ember lelki gyógyulásáról van szó, s nem is kizárólag testi egészségről; az egész ember, a test, a psziché és a lélek gyógyulásáról, végső soron az egész ember teljes egységének helyreállításáról van szó, mert ezt az egységet valamely részterületen megzavarta a betegség. A beteg megkenése után imádság is igazolja állításunkat: „Megváltó Jézusunk! Orvosold sebeit, bocsásd meg bűneit. Szüntesd meg minden testi-lelki fájdalmát. Add vissza teljes egészségét, hogy irgalmad által felépüljön és munkájához visszatérhessen."12 Az egész ember helyreállítása eredeti egységében és harmóniájában a Szentlélek műve. De Isten Szentlelke számára is mintegy feltétel az, hogy a beteg beismerje bűneit, hogy bűnbánatot tartson, hogy ezáltal Isten megbocsáthassa e bűnöket és meggyógyíthassa a beteget. A feltétel tehát az ember nyitottsága. Ezt fontos tudni a szentség kiszolgáltatásához. A beteg a szentség felvétele előtt gyakran szükségét is érzi bűnei megváltásának, hiszen a Jézushoz történő megtérés nélkül nem lehet szó gyógyulásról, legalábbis nem az egész ember meggyógyulásáról. Az egyházatyák és egyes teológusok többen voltak olyanok, akik az Eucharisztiát, mint viaticumot „a gyógyulás szentségei" közé is besorolták. Az Eucharisztia „a halhatatlanság orvossága, ellenszer a halál ellen, hogy meg nem haljunk, hanem mindörökké éljünk Jézus Krisztusban" - mondta Antióchiai Szent Ignác.13 4. A KÖZÖSSÉG SZOLGÁLATÁNAK SZENTSÉGEI Az egyházi rend szentsége és a házasság elsősorban nem az egyén megszentelődé- sét, hanem a közösség javát szolgálják. A papszentelésben elkötelezi magát a pap az evangélium és az Isten országa szolgálatára. A házasságban a férj és a feleség elkötelezik magukat egymás és az Isten országa szolgálatára. A papság és házasság annak az Egyháznak az épülését szolgája, amely kezdettől fogva mint eucharisztikus közösség létezik. Ezek a szentségek az egyén üdvösségéhez is hozzájárulnak, de ezt az emberek szolgálatán keresztül teszik. Az Egyházban sajátos küldetést adnak és Isten népének állandó gyarapodását szolgálják. Egyházunk legújabb katekizmusa szerint: „E szentségek révén azok, akiket a keresztség és bérmálás már fölszentelt a hívek egyetemes papságára, sajátos fölszentelésben részesülhetnek. Azok, akik részesülnek az egyházi rend szentségében, arra kapnak fölszentelést, hogy Krisztus nevében „Isten igéje és kegyelme által az Egyház pásztorai legyenek" (LG 11). A maguk során „a keresztény házastársak, hogy méltó módon betöltsék állapotuk föladatait, egy külön szentségből nyernek megerősítést és fölszentelését" (GS 48,2). Az Egyház ősi hagyománya szerint a papot atyának is szoktuk szólítani. Ez a megszólítás arra akar utalni, hogy az Egyház közösségében kétféle atyaságot lehet megkülönböztetni: biológiait és lelkit. Ez azt is jelenti, hogy a keresztény házastársak, mint Isten munkatársai az élet továbbadásának hivatását vállalják, a papok pedig a lelki, il12 A betegek kenete kegyelmi hatásairól bővebben: DOLHAI, L., A betegek kenetének hatása az új Ordo szerint, in: Teológus az Egyházban (Gál F. Emlékkönyv), Márton Áron Kiadó 1995, 437-451. 13 Ef 20,2 131
