Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Összefüggések a szentségi üdvrendben
letve kegyelmi élet megszületésének nélkülözhetetlen eszközei. A két szentség közül a házasság az, amely két személyt szentel meg, és természetesen az általa alapított családot; az egyházi rend viszont a papság kötelékébe vagy más szóval a presbitérium közösségébe kapcsolja bele a felszentelteket. Mindkettő arra törekszik, hogy alakítsa és bővítse Isten népét, mindkettő Krisztus jegyesi szolgálatának jele az Egyházban. Az egyházi rendnek szociális jellege van: az evangélium hirdetéséért, a többi szentség kiszolgáltatásáért van. Felvevője nem a saját üdvösségére, hanem az egyházi közösség megszentelésére kapja küldetését és a küldetés teljesítéséhez szükséges lelki hatalmat. így a papok Krisztus egyetlen papságában részesednek, hogy Isten egész népét megszenteljék, tanítsák és vezessék. A II. Vatikáni Zsinat különösen is hangsúlyozza, hogy a „hívek általános papsága és a szolgáló, azaz hierarchikus papság egymáshoz van rendelve" (LG 10). A szolgálati papság a hívek általános papságát szolgálja és valamennyi keresztény hívő keresztségi kegyelmének kibontakozását mozdítja elő. Tehát egyike azon eszközöknek, amelyekkel Krisztus szünet nélkül építi és vezeti Egyházát. A papi szolgálat szociális jellege különösen is megmutatkozik a liturgia végzése közben (SC 33), amikor Isten elé terjeszti az Egyház imádságát és bemutatja az eucharisztikus áldozatot (LG 10). A papnak gondoskodnia kell a rábízott közösség életéről. Mint az egyházközség pásztora, a pap e közösségért van és él; érte imádkozik, tanul, dolgozik és áldozza fel magát (vö. PDV 22-23. p.). Az a kegyelem, amit a papok szentelésükkor kapnak nemcsak maguk számára, hanem az egész Egyház számára is ajándéknak tekinthető. A keresztény házasság a megkeresztelt férfinak és nőnek olyan közössége, amely természeténél fogva a házasfelek javát, az élet továbbadását a gyermekek nevelését, sőt az egész Egyházat is szolgálja. Sőt Aranyszájú Szent János szerint a házasság „az Egyház misztikus képmása".14 Ezért „a II. Vatikáni Zsinat a családot ősi kifejezéssel így nevezi: Ecclesia domestica", családegyház (KEK 1657), „a keresztény élet első iskolája" (GS 52), amely az Egyháznak is éltető alapsejtje. Továbbá itt valósul meg leginkább a családapa, az édesanya, a gyermekek és valamennyi családtag keresztségben kapott általános papsága „a szentségek vételekor, az imádságban, a hálaadásban, a szent élet tanúságtételében, a vállalt önmegtagadásban és a tevékeny szeretetben" (LG 10). A Lumen Gentium fejti ki leginkább a házasság szentségének közösségi, illetve ekkle- ziológiai vonatkozásait. „A keresztény hitvestársak szentségi házasságukkal látható jelei és részesei is a titoknak: Krisztus és az Egyház egységének és termékeny szeretetének; a házasság szakramentális erejével pedig kölcsönösen életszentségre segítik egymást a házaséletben, a gyermekek vállalásában és nevelésében, és ezért életük állapota és szerepük alapján saját ajándékuk van az Isten országában" (LG 11). 5. A BŰNTŐL VALÓ SZABADULÁS SZENTSÉGEI A teológia a Szentírás és az Egyház hagyománya alapján tanítja, hogy a bűnbánat szentsége mellett bizonyos esetekben más szentségeken keresztül is elnyerhetjük bűneink bocsánatát. A keresztségnek és a szentáldozásnak is van bűnbocsátó hatása, sőt feltételesen még a betegek kenete által is elnyerhetjük bűneink bocsánatát (Jak 5,15). 132 14 In Epistulam ad Colossenses, PG 62, 387.
