Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: A döntés szabadságának kérdése Aquinói Szent Tamás filozófiájában
Teológia 2003. 3-4. szám BOLBERITZ PÁL A döntés szabadságának kérdése Aquinói Szent Tamás filozófiájában A szabadság kérdése napjainkban sokakat foglalkoztat, ám a szabadság fogalmán többnyire a kényszertől való mentességet és a választás szabadságát értik, jóllehet a szabadság teljessége az elkötelezettség és a döntés szabadságában éri el teljességét. Aquinói Szent Tamás, a középkor neves keresztény gondolkodója több művében is foglalkozik a szabadsággal mind filozófiai, mind teológiai szempontból. Szól az ember szabadságáról, de Isten és az angyalok szabad tetteiről is tárgyal. Témánkat a következőkben leszűkítjük az ember szabadságáról vallott nézeteire. Aquinói Szent Tamás különféle műveiben ír a szabadságról, többnyire az akaratról, mint szellemi képességről kialakított nézeteivel kapcsolatban. Az Angyali Doktor műveiben a szabadság kérdése a következő módon merül fel: Vajon a szabadság az értelem vagy az akarat aktusa-e? Mielőtt azonban kifejtenénk tanítását a szabadság témájáról, először röviden tárgyalnunk kell azokról a nézetekről is, melyek hatottak Szent Tamásra, s mintegy forrását képezték nézeteinek, majd pedig megkíséreljük rendszeresen kifejteni a szerző szabadságról szóló tanítását, s végül napjaink érdeklődésének megfelelően a gyakorlati következményeket kívánjuk levonni tanításából. Ezért témánkat történeti és fenomenológiai módszerrel tárgyaljuk. Történeti áttekintés A „szabadság" fogalma eredeti jelentésében politikai és szociális jelentést hordoz.1 Az antik görög világban szabadoknak nevezték a nemeseket2, vagyis azokat az embereket, akiket a társadalom szabad polgároknak tekintett. Az antik római birodalom azokat tekintette szabadnak, akik szabad emberek gyermekei voltak („liberi"). Platón műveiben merül fel először a szabadság fogalma, mégpedig úgy, mint racionális idea, hiszen Platón e vonatkozásban is Szókratész elvét vallotta.3 Arisztotelész azonban mesterének előbbi elvét nem osztja. Arisztotelész nem az értelem, hanem az akarat oldaláról köze1 Vö. „Leute" németül, illetve „jiioah" oroszul, vagyis magyarul: nép, pontosabban azok, akik a népnek nevezett emberi társulás szabad tagjai. 2 „Eleutheori." 3 „Omni peccans est ignorans" = „a bűn a szükséges igazság ismeretének hiányából fakad" - vagyis Platón itt az ész oldaláról közelíti meg a szabadság fogalmát, mintegy burkoltan azt sugallva, hogy az igazság ismeretének hiánya elveszi az ember szabadságát. 83
