Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Zsuppán Monika: Az Emberfia feltámadott! (Mt 28,1-10 alapján)
kik az utolsó vacsorán (lásd Mt 26,32). Habár Máté elhallgatja azt a tényt, hogy az asszonyok megtették-e küldetésüket, az evangélium utolsó perikópája erről tesz tanúságot (Mt 28,16-20). 3. Szövegszemantika Az Emberfia szenvedéstörténete az élet-halál drámájaként játszódott le. 3.1. A halál motívuma A passió egészén végigvonul a halál motívuma. Jézus háromszor jövendöli meg az Emberfia halálát, ahogy ez be is következik (Mt 27,50-54). A halott Jézus holttestét (tő acojia Tov'lTjaov). Arimateai József elkéri Pilátustól, tiszta gyolcsba göngyöli és saját sírboltjába helyezi (Mt 27,57-61).24 A haláltól elválaszthatatlan a sír (tó jivtjjxeíov). A görög iivrjpEÍov kifejezés hétszer fordul elő Máténál (Mt 8,28; 23,29; 27,52.53.60; kétszer 28,8), ebből öt helyen Jézus holttestével kapcsolatban. A sír a halál birodalmát jelzi, ahogy a Mt 8,28-ban a megszállottak lakják a sírokat, azok a tisztátalan lelkek, akik felismerik Jézusban az Isten Fiát.25 A kő (b hWoQ) is a halál motívuma, hiszen Máténál tizenegyszer fordul elő (Mt 3,9; 4,3.6; 7,9; 21,42.44; 24,2.2,27,60.66; 28,2), mindig negatív értelemben a halálra utal, ellentétben a szikla (fj néTpa) szóval, mely mindig valami újnak, építőlegesnek a kifejezésére szolgál (vö. Mt7,24.25; 16,18; 27,51.60). A sír elé hengerített kőnek híd szerepe van az evangélium menetében, hiszen ezt hengeríti el az angyal, ez által válik nyitottá a sír. Az angyal a sír őrzőit halotti merevségbe taszítja (Kai tyEvtjOTjoav cűq VEKpoi Mt 28,4) utat nyitva az asszonyoknak a küldött szavaira és a sírba való bemenetelhez. Egy érdekes kontraszt: ahol Isten új Teremtést alkot, kinyilatkoztatja magát, romba dönt egy régi világot, a halál merevségét, hogy kiemelkedjen a világ megváltozása, Isten új teremtő aktusa.26 Amíg egyeseknek az üres sír a feltámadás jelének számít, addig másoknak csalás eredménye. A sírnál történt eseményeket két igen érdekes történet veszi közre, mégpedig a sír őrzése (Mt 27,62-66) és a főpapok csalása (Mt 28,11-15). A két jelenet összefügg, és egy gyűrűt alkot a sírjelenet köré. Ez a csalásfeltevés irónia. Jézus ellenfelei, akik magát Jézust akarják csalónak beállítani, és a tanítványok csalását megakadályozni (vö. Mt 27,63) önmaguk válnak csalókká, akik a katonákat lefizetik - ahogy Júdást is (Mt 26,14- 16) -, hogy a csalásfeltevést igazoltnak tudják, ahogy már a passió elején a főpapok és a nép vénei összegyűltek és megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik (Mt 26,3).27 A csalás, és a csel (Mt 26,5) kifejezés végighúzódik a passió egészén (vö. Mt 26,59; 27,63; 28,13). 24 A holttest görögül tó jixcű(i.a, de ez nem szerepel az evangéliumban, ehelyett a tó crco|ia áll, ami már az életet jelzi (vö. Mt 5,29.30; 6,22.23.25; 10,28; 26,12.26; 27,52.58.59). 25 A démonok ezen ismerete, a természetfeletti lények ismerete: a lelkek tanúsága a Lélekről (vö. Mt 4,3.6; 8,29). A Lélek ezen lelkek ellensége, akinek azonban alá vannak vetve, és engedelmeskedniük kell, ahogy Jézus exorcizmussal ki is űzi őket. Ez egy másik dimenzió. 26 Lásd MERKLEIN, HL, Die Jesusgeschichte - synoptisch gelesen, 226-227. 27 Vö. MERKLEIN, H., Die Jesusgeschichte - synoptisch gelesen, 230-231. 51
