Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Zsuppán Monika: Az Emberfia feltámadott! (Mt 28,1-10 alapján)
3.2. Az élet motívuma Krisztus halálával nem ér véget az evangélium, sőt magának a halálnak a leírása valami újnak a kezdetét jelöli a kozmikus események által. A templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste (27,51-52), amikor elhangzik a százados - és akik vele együtt őrizték - hitvallása: „Ez valóban Isten Fia volt" (Mt 27,54). A templom függönyének kettészakadása jelzi, hogy a Szentek Szentjét elválasztó kárpit28 - melyen egyes egyedül a főpap léphetett be évente egyszer -, most széthasad, és ezáltal az Istenhez vezető bejárat nyitva áll minden ember számára.29 Krisztus halála által utat nyitott az Atyához, aki nemcsak a zsidóknak atyja, hanem minden embernek, ahogy a Feltámadott parancsul adja: „tegyetek tanítvánnyá minden népet" (Mt 28,19). Ehhez kapcsolódik a földrengés és a halottak feltámadása, mintegy előképpel érzékeltetve a megfeszített feltámadását, az angyal leszállását. Az ég erői jelennek meg de Isten maga cselekszik, ahogyan ő az alanya a feltámadásnak (vö. Mt 28,2-4). Az asszonyok a hét első napján, virradatkor érkeznek a sírhoz. Ezen időmegjelölés éles ellentétben áll a halál sötétségével (lásd Mt 27,45 és Mt 28,l).30 Új hajnal veszi kezdetét, új teremtés történt, amely a sötétséget legyőzte. Az angyal megjelenésével, a kő elhengerítésével Máté hangsúlyozza, hogy itt nem földi esemény játszódik, hanem Isten megrázza az eddigi világot és egy újat teremt.31 A Máté evangélium egy ünnepi perikópával zárul, melyben még egyszer előkerülnek az evangélium nagy témái. A tanítványok visszatérnek Galileába32 és egy hegyen találkoznak a Feltámadottal, ahogy ezt Jézus megjövendölte és az angyal meghirdette. A tanítványok látnak és hisznek. A látás egyben a megtapasztalást is magában hordozza (vö. Mt 28,6).33 Jóllehet a hegyet az asszonyok nem említik, mégis fontos ez a hely. Az 28 Két függönye volt a Templomnak, az egyik a pogányok csarnokának ajtaját takarta, a másik a Szentek Szentjét választotta el a szentélytől (lásd Ex 26,33). Ez Isten lakhelye (vö. Zsolt 11,4; 26,8; 74,2; 84,132; 7,13). Jézus halála a templomkultusz végét jelentette. Lásd BÖSEN, W., Der letzte Tag des Jesus von Naza- ret, Freiburg-Basel-Wien 1994, 305-306. 29 Lásd THIVOLLIER, P., A Szabadító, Pannonhalma 1999, 321. 30 „Die letzte Stunde der Nacht ist auch die erste Stunde des Lichtes, das Ende des letzten Tages der heiligen jüdischen Woche ist der Beginn des ersten Tages der 'christlichen' Woche. Das bedeutet, daß wir uns in einem Augenblick des Übergangs befinden, auf einer Schwelle, und das heißt an einer Wende der alten zur neuen, von der jüdischen zur christlichen Zeit, in der schöpferischen Sekunde also, die einen neuen Zyklus einleitet." CHABROL, C. - MARIN, L., (Hrsg.), Erzählende Semiotik nach Berichten der Bibel, München 1973, 70. 31 Lásd MERKLEIN, H., Die Jesusgeschichte - synoptisch gelesen, 226-227. 32 A topográfiai megjelölés Galilea azért fontos helyszín, mert ahol Jézus megkezdte nyilvános működését (Mt 4,12-17), ott is fejezi be. Galilea a pogányok vidéke, itt hangzik el a missziós parancs (Mt 28,16-20), innen indul el majd minden nép számára az örömhír, nem Jeruzsálemből, a Tóra világ középpontjából, a Templom kultuszának bölcsőjéből. Az evangéliumon végigvonul az ellentétpár a két topográfiai hely között. Jézus Galileában elkezdi működését (Mt 4,12-18,35), Jeruzsálemben szenvedését (Mt 19,1-28,16). Galileában tanítványokat gyűjt (Mt 4,18-22; 10,1-4), Jeruzsálemben ellenséget. Galileában hitet lel pogányok között (Mt 8,5-13), Jeruzsálemben értetlenséget (Mt 19,3-12). Galileában nagy tömeg követi (Mt 4,25), Jeruzsálemben életét ontják ki (Vö. Mt 2,7.16-18; 26,4; 27,23). 33 Vö. SCHLIER, H., Jézus Krisztus feltámadása, 29-41. 52
