Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Beran Ferenc: A lelkiismeret formálásának feladata, lehetősége, határai
gét, hanem Istennel való bensőséges kapcsolatát is jól kifejezi. A Biblia szerint ugyanis az emberi szív egyik fontos jellemzője, hogy „hallgat Isten szavára".8 Ezt jelzik a Szentírás kifejezései. A szív „dobbanása" nem erkölcsi mérlegelést jelent, hanem sokkal inkább az isteni szónak a cselekvésre indító erejét (vö. 2Sám 24,10). A „szívből fakadó" jó és rossz cselekedetek (vö. Mk 7,21-23) sem etikai döntést jeleznek, hanem az Isten szeretetében megtisztult szív önmagából fakadó cselekedeteit. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Istennel való személyes kapcsolat hangsúlyozása nem jelenti azt, hogy Isten minden ember számára, az egyedi esetre vonatkozó külön parancsot ad, hiszen a Tízparancsnak általános érvénye van, Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében pedig arról beszél, hogy a „szívbe írt törvény" a pogányok számára is erkölcsi útmutatást ad (vö. Róm 2,15). A Szentírás tehát az erkölcsi ítéletnél fontosnak tartja Isten közvetlen jelzéseit, de azt nem teszi a jócselekedet egyedüli forrásának. Ezt a biblikus szemléletet - amely szerint a lelkiismeretet az Istennel való személyes kapcsolat alakítja - később a misztika gyakran alkalmazta. Isten szeretetével megérinti az embert, és a szeretet vágyat fakaszt benne. Ez a vágy hat az ember akaratára, és arra indítja őt, hogy Isten szándékát keresse, és azt meg is valósítsa. Ez a vágy azonban nemcsak magára Istenre irányul, hanem az Isten által létrehozott értékekre, és az értékeket védő parancsok teljesítésére is. A hívő ember ugyanis egy-egy parancs mögött mindig Isten gondoskodó szeretetét ismeri fel. Az újkori misztika képével élve, a lelkiismeret, mint az ember lelke mélyén levő szikra (scintilla animae), a már megismert jó iránt vágyódik.9 A lelkiismeretnek ez a biblikus gyökerekből táplálkozó misztikus felfogása jelenik meg a II. Vatikáni Zsinat tanításában is. A lelkiismeret „belső szentély, ahol felhangzik Isten szava, amely arra indítja az embert, hogy a jót tegye, és a rosszat kerülje".10 A mozgató erő a belső hang, amely a szerető Isten cselekvésre buzdító hangja. A lelkiismeret misztikus értelmezését több modern szerző is elfogadja. Az egyik ilyen gondolkodó Henry John Newman, aki szerint a lelkiismeret „belső hang", amely a velünk született kötelességtudatban (sense of duty) mutatkozik meg.11 Isten hangot ad a lelkűnkben, cselekvésre indít minket. Ez a lelküsmeret formai eleme. Azért nevezzük formai elemnek, mert nem a cselekvés mikéntjét jelzi, hanem a szükségességét. A nevelés során kialakult erkölcsi érzék (moral sense) jelzi a lelkiismereti döntés konkrét megvalósulását, vagyis azt, hogy miként kell cselekedni. A bíboros által a lelkiismeretre alkalmazott „Isten szavának visszhangja" és az „Isten hangja bennünk" kifejezések azért találóak, mert sejtetik, hogy a lelküsmeret tévedhet. A tévedés oka nem az isteni hang helytelen volta, hanem az, hogy a hangot az ember - saját hibája miatt - torzultan hallja, vagy helytelenül értelmezi. Maga a cselekvés nem csupán az indíttatástól, hanem az erkölcsi érzéktől is függ, amely azonban már tévedhet. A másik szerző, aki a lelküsmeret kialakulásánál nagy jelentőséget tulajdonít az emberi léleknek, Henri Bergson. A filozófus szerint az emberek az erkölcsi értékeket nem azért fogadják el, mert azok hatnak az emberi értelemre, hanem azért, mert azokról misztikus tapasztalatuk van. „Az igazi misztikusok egyszerűen megnyílnak a rájuk ömlő áradásnak. Biztosak magukban, mert valami jobbat éreznek önmagukban önmaguknál... A szeretet ez, amelyre személyiségük rányomja bélyegét. A szeretet mindegyikükben egészen új indulat, amely az emberi életet képes egészen más hangnembe áttenni."12 A szeretet, mint „ indulat" hat az emberre, hogy az erkölcsi 8 HANS WALTER WOLF, Az Ószövetség antropológiája, Harmat Kiadó, Budapest 2001, 81. old. 9 BERNHARD HÁRING, Krisztus törvénye L, Pannonhalma-Róma 1997,158. old. 10 Gaudium et spes kezdetű zsinati konstitúció 26. 11 Vö. JOSEF SCHULTE, Das Gewissen in seinen sittlichen und religiösen Funktionen nach John Henry Newman, in Newman Studien siebte Folge, Herausgegeben von Heinrich Fries und Werner Becker, Glock und Lutz, 163. old. 12 JOHN HENRY NEWMAN, Assay in aid of Grammar Assent, New York 1947,269. old.