Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Beran Ferenc: A lelkiismeret formálásának feladata, lehetősége, határai
A LELKIISMERET FORMÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A kérdésre nem egyszerű a válasz. Azért nem, mert a lelkiismeret tevékenysége nem azonosítható teljesen az értelem tevékenységével, amely a törvényt megismeri és alkalmazza. A lelkiismeret kialakulásánál és a lelkiismereti döntés meghozatalakor valóban fontos szerepet játszik az ész, de a lelkiismeret belső világa ennél sokkal gazdagabb valóság. Bernhard Háring szerint a lelkiismeretnek (misztikus) tapasztalata van a jóról, ezenkívül harmonikus egységben magába foglalja az ember akarati vágyait, értelmi ítéletét és érzelmeit.3 A lelkiismeret az ember belső lelki-szellemi központja, lényege, amely valamiképpen a teljes ember belső megjelenítője, „képviselője". Egy képpel élve azt is mondhatjuk, hogy a lelkiismeret a lélek mélyéről ad jelzéseket az ember számára, hogy mit tegyen, és jelzi, ha rosszul cselekedett. A lelkiismeretnek ez az értelmezése közel áll a Szentírás által használt „szív" fogalmához. „A szív átfogja az emberi lét összes dimenzióját. Innen törnek fel azok a kijelentések, amelyek az egész emberre jellemzőek "4 Az egészséges lelkiismeretre az értelmi, akarati és érzelmi egység, harmónia jellemző, amely a lelkiismeret békéjében nyilvánul meg. így például ha valaki egy olyan dolog után vágyakozik, amely erkölcsileg értékes és megvalósítható számára, lelkiismerete belső békét él át. A tapasztalat is azt mutatja, hogy az egészséges lelkiismeretre a belső harmónia és a béke jellemző. Vannak azonban tapasztalataink a lélek nyugtalanságáról, „háborgásáról" is. Ez akkor jöhet létre, ha az ember akarati vágyódása és értelmi ítélete között nincs összhang. A belső egység hiányát élhette át Loyolai Szent Ignác, amikor megtérése előtt, egy csatában megsérült beteg lábbal további harci sikerekre vágyott. Az álmai nem voltak összhangban sem az értelme által felfogott lehetőségekkel, sem a keresztény hit mélyebb igazságaival. Lelki nyugtalanságát a kalandregények tovább fokozták. Amikor azonban a szentek életét olvasta, és arra gondolt, hogy ő is követhetné Jézus példáját, belső megnyugvást érzett, elégedett és vidám maradt. Vágyai és értékrendje összhangban voltak, és képessé vált arra is, hogy helyes döntést hozzon. „Lassanként eljutott odáig, hogy felismerje a különbséget a szellemek között: melyik az ördög szelleme és melyik az Istené."5 Ezt a belső megnyugvást a lelkiismeret belső békéje adhatta meg számára. I. A lélek formálása: személyes kapcsolat Istennel A lelkiismeret alakíthatóságának bemutatása után a lelkiismeret formálásának legfontosabb módjaival foglalkozunk. A lelkiismerettel foglalkozó lelki írók és teológusok közül sokan állítják, hogy a lelkiismeret, mint erkölcsi érzék a kiformálásához kevés a jó értékrend elfogadása, szükség van az Istennel való személyes kapcsolat elmélyítéséhez is. Ezzel magyarázható az, hogy a Szentírás ritkán használja a görög ouvetSriais (lelkiismeret) fogalmat.6 A görög fogalomnak ugyanis - amely szó szerint az erkölcsi értékek együttlátását jelenti - inkább intellektuális jelentése van, és kevésbé jellemző rá a belső, spirituális jelleg.7 A Szentírás által használt „szív" szó nemcsak a személy belső egysé3 Vö. BERNHARD HÁRING, Frei in Christus /., Herder, Freiburg-Basel-Wien, 232. old. 4 STOLZ, E, Herz, in JENNI, E. - WESTERMANN, C, Theologisches Wörterbuch zum Altén Testament, Mün- chen-Zürich 1971, 683. old. 5 HUGO RAHNER, Ignatius von Loyola, Echter Verlag, Würzburg 1995,13. old. 6 HELMUT WEBER, Általános erkölcsteológia, Szent István Társulat, Budapest 2001,191. old. 7 HELMUT WEBER, i. m. 193. old. 2
