Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Beran Ferenc: A lelkiismeret formálásának feladata, lehetősége, határai
Teológia 2003. 1-2. szám BERAN FERENC A lelkiismeret formálásának feladata, lehetősége, határai A tanulmány elején szeretnék egy általános meghatározást adni a lelkiismeretről, amely nem pontos, minden szempontot kielégítő definíció, de tükrözi az erkölcsteológusok véleményét, és témánk szempontjából fontos lehet. Eszerint a lelkiismeret nem egy kész, velünk született erkölcsi értékrend, amely minden esetben jelzi, hogy mi a jó és mi a rossz, hanem erkölcsi „tudás" (scientia), „képesség" (facultas), vagy „érzék" (sensus), amely jelzi a cselekedet értékét, ugyanakkor állandó nevelésre, formálásra szorul. A lelkiismeret alakulásáról mindnyájunknak vannak személyes tapasztalatai. Az egyik ilyen tapasztalat a cselekedet elkövetése után jelentkező ún. „követő lelkiismeret'' (constientia consequens) jelzése. Többször előfordulhatott velünk, hogy lelkiismeretünk (erkölcsi érzékünk) bűnösnek ítélt meg egy korábban elkövetett tettünket, amelyet az elkövetéskor nem tartott bűnnek. Ennek az az oka, hogy lelkiismeretünk (erkölcsi érzékünk) változott, érzékenyebbé vált. Például Szent Ágostonnak megtérése után kezdtek igazán fájni fiatalabb korában elkövetett bűnei. Keresztényként vette észre, hogy ifjúsága idején a testi kívánságok annyira „megfelhőzték és elhomályosították a szívét", hogy nem különböztette meg a szeretet derűjét az érzéki örömök sötétségétől.1 így szívének (lelkiismeretének) jelzése téves volt. A másik hasonló példa Páli Szent Vince megtérése lehet, aki fiatalabb pap korában sokat foglalkozott az érvényesülésével. Ez a törekvés „elhomályosította" az ő lelkiismeretét is. Akkor vált érzékennyé, amikor a szegény emberekkel találkozott. A találkozás élménye arra indította, hogy ne saját előrejutásával foglalkozzon, hanem életét az ő szolgálatukra szentelje, és az addig összegyűjtött vagyonát és személyi összeköttetéseit az ő javukra fordítsa.2 Tapasztalatainkra gondolva és ezeket a példákat hallva jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: Mit kell tennünk ahhoz, hogy lelkiismeretünknek (erkölcsi érzékenységünknek) ezt a korrekcióját elvégezzük? 1 Vö. SZENT ÁGOSTON, Vallomások, II. könyv 1. fejezet, Gondolat, Budapest 1982. 56. old. 2 Vö. GERD HAMBURGER, Ember, akinek múltja van, Bécs 1985, 35. old.; CARLO RICCARDI, Vinces lelkiség, Róma 1998. 36. old. 1
