Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Pentateuchus - vallástörténet - üdvtörténet
A két ősibb forrás, a} és az E párhuzamos felépítése is abból magyarázható, hogy az államalapítás előtti korban keletkezett közös alapból (gemeinsame Grundlage = G) merítettek. A megegyezések arra utalnak, hogy a közös alap már szilárd és meghatározott formával rendelkezett, a fő témák és sorrendjük a ma ismert formában léteztek. A J Dávid és Salamon korában Júdában keletkezett, az E közép-palesztinai eredetű. A Pentateuchus tényleges kialakulása a J és E egyesítésével (Jehovista = JE) vette kezdetét. A J alkotta a keretet és ennek összefüggésébe helyezték az E szövegeket. A redakció során nem törekedtek a két forrás anyagának teljes megőrzésére, hanem az összelbeszélés kiegészítése volt a cél az egyik vagy másik hagyományból, s ebben a J szövegeket részesítették előnyben. A folyamat további lépése a Jehovista elbeszélés és a P egyesítése. A Jehovista elbeszélést a P keretébe állították, s minthogy a P Mózes halálával végződött, a JE hagyományban a Szám 21,21 köv. és a Szám 32 által feltételezett honfoglalás-elbeszélés kimaradt az így létrejött műből, a Pentateuchusból. Ezért M. Noth a Pentateuchus helyett Tetrateuchusról beszél, és a Teremtés - Kivonulás - Leviták - Számok eredeti egységét vallja. A Deuteronomiumot eredetileg egy eredetileg önálló irodalmi mű, a Deuterono- misztikus Történeti Mű bevezetőjének tartja.8 M. Noth modellje az okmányelmélet és hagyománytörténet összekapcsolásával kétségtelen nagyszabású megoldási kísérlet a Pentateuchus keletkezésének magyarázatára. Kitágította a perspektívát azzal, hogy a Pentateuchus-elbeszélés kialakulását, vagyis az üdvtörténeti szemlélet megjelenését a királyság előtti időszakra a törzsek kialakulásának folyamatába helyezte, és a Pentateuchus egészét és fejlődését meghatározó alapot a kis történeti krédó helyett az izraelita törzsek hitében fellelhető fő témákban találta meg. A Pentateuchus-elbeszélés a témákkal jelzett hagyományegységek egymásmellé rendeződésével alakult ki, de még a szájhagyomány állapotában. A hagyományegységek meghatározásában G. von Rád megállapításait tökéletesítette, és ebben a formában alkalmazza a későbbi kutatás a Pentateuchus keletkezésének magyarázatában. M. Noth modellje Izrael vallástörténetének döntő fázisát szintén a kezdetekre helyezi, mégpedig az állam kialakulása előtti időszakra. Az okmány elmélet M. Noth által kidolgozott formája a biblikus kutatás számos kiemelkedő képviselőjét megnyerte, amely a tudományos monográfiákban és a Pentateuchus könyveihez írt kommentárokban egyaránt megnyilvánult. Modelljével kapcsolatban azonban fenntartások is felmerültek. M. Noth a Pentatuchus-hagyomány kialakulását tehát a tizenkét törzsből álló Izrael kialakulásával hozta kapcsolatba, amelyben döntő szerepet tulajdonított a királyság előtti kor szakrális törzsszövetségének, az amfiktüoniának. Tudományos körökben mindig is voltak ellenzői M. Noth amfiktüonia elméletének9, de a 70-es második felétől egészen új elgondolások merültek fel Izrael kialakulásával kapcsolatban. Kérdéses tehát, hogy létezett-e a törzsek amfiktüoniának nevezett szakrális törzsszövetsége, s ezzel egyúttal az is, hogy lehet-e a Pentateuchus-hagyomány kialakulásának folyamatát az amfiktüonia hátteréből magyarázni. Emellett ma a kutatás általában tartózkodással fogadja a szájhagyomány írásbeliség előtti folyamatának olyan mértékű rekonstrukciója lehetőségét, amelyet M. Noth vázolt fel elméletében. 8 Noth, M. Erre vonatkozó megállapításait az Überlieferungsgeschichtliche Studien, Tübingen 1943, 1957, 1967 című munkájában fejti ki. 9 Összefoglalóan lásd Bachli, O., Amphiktyonie im Altén Testament, Basel 1977. 153
