Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Pentateuchus - vallástörténet - üdvtörténet
gyeimének csodálatos megnyilatkozásai közepette. Hosszú pusztai vándorlás után nekik adta a megígért földet. A Hexateuchus tartalma összefoglalja az üdvtörténet legfontosabb mozzanatait. Egyes mondatai hittételként is felfoghatók, összességük pedig hitvallásnak, krédónak is nevezhető, mert benne Izrael történelméről vallott hite jut kifejezésre. A kis történeti hitvallás, az üdvtörténet legfőbb eseményeinek rövid összefoglalása a Pentateuchus szövegében is megtalálható (MTörv 26,5-9 vö. 6,24-24; Józs 24,2b-13). A kis történeti hitvallás (akár a Hexateuchus tartalma, akár a MTörv 26,5-9) recitálás formájában idézi fel az üdvtörténeti múltat, amely az izraelita kultuszban történt. A hitvallás jelentősége a későbbi Pentateuchus számára abban áll, hogy meghatározta az egész mű szerkezetét és a különböző hagyományok kapcsolódását. A kis történeti hitvallásban az ún. honfoglalás hagyomány jut szóhoz, míg a Sinai- hagyomány (szövetségkötés és törvényadás) hiányzik belőle. Később megállapítást nyert, hogy a honfoglalás-hagyomány nem eredeti egység, hanem további önálló egységekből összetett: kivonulás Egyiptomból - pusztai vándorlás - honfoglalás. Az ősi, sokszor szétszórt hagyományokat egyetlen nagy kompozícióba a salamoni korban tevékeny Jahvista gyűjtötte egybe és írta le. Célja a dávidi nagybirodalom legitimációja. Az egész kompozíció alapja a „kis krédó", vagyis a honfoglalás hagyománya lett, amelybe más, eredetileg nem oda tartozó hagyományokat is beillesztett, a Sinai- és a pátriárkái hagyományt. A Jahvista kiépítette a pátriárkái hagyományt, amelyet a honfoglalásra való tekintettel formált, az ígéret-beteljesedés távlatában. Az őstörténet megszerkesztése is a Jahvista műve, amelyet a pátriárkái hagyomány elé helyezett. Az egységes és átfogó elgondolás arra enged következtetni, hogy a kompozíció egyszerre, és nem folyamatos növekedés során jött létre. A Hexateuchus (Pentateuchus) végérvényes formáját tehát a Jahvista teremtette meg. Az E, D és P későbbi hozzáadásai nem változtattak az alapvető szerkezeten. G. von Rád modellje alapján az üdvtörténeti szemlélet, a Pentateuchus-elbeszélés már az izraelita királyság kezdetén kialakult, és a Jahvista teremtette meg. Pentateuchus-elbeszélés az eredetileg önálló hagyományegységek (pátriárkák, honfoglalás-hagyomány, Sinai-hagyomány, az őstörténet a Jahvista műve) összekapcsolása révén jött létre, közülük a honfoglalás-hagyomány az alapvető. Izrael vallásának döntő mozzanata a kezdetnél keresendő, amelyet markánsan G. von Rád úgy fogalmazott meg, hogy a monoteizmus akkor kezdődött, amikor az első JHWH-t tisztelő csoport Palesztina földjére lépett. A JHWH-tisztelet kezdettől fogva kizárta más istenek egyidejű tiszteletét.6 G. von Rád megállapítása a hagyományegységekről érvényes marad a következő évtizedek kutatásában is, azzal a különbséggel, hogy az újabb kutatás a 70-es évektől a hagyományegységek Pentateuchus-elbeszéléssé kapcsolását a babiloni fogság összefüggésében keresi, mint ahogy igazolást nyert az is, hogy a kis történeti krédó sem tartozik a hagyomány legősibb rétegéhez, nem a fejlődés kezdete, hanem végső, késői állomása. 6 Von Rad, G., „Begonnen hat er a Is die erste Jahwegruppe den Bódén des palástinischen Kulturlandes betrat, denn dér Ausschliesslichkeitsanspruch des Jahweglaubens hat ja von Anfang an kein friedliches Nebeneinanderexistieren dér Kulte geduldet. Ein Jahwekultus ohne das erste Gebot ist wirklich nicht vorstellbar." (Theologie des Altén Testaments I., München 1962, 39. old.) 151
