Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Lelkiismeret - jog - törvény
ni, hanem szem előtt kell tartani jogon túli (metajuridikus) elemeket, természetfeletti (lelki) célkitűzéseket is."8 A kánoni jogrend, hogy ennek a sajátosságnak megfeleljen, vagyis rugalmasnak mutatkozzék különböző jogintézményeket, törvényben előírt lehetőségeket dolgozott ki, pontosabban szerves módon épültek be formális rendszerébe. Ezeket a kánoni méltányosság9 jogintézményeinek is nevezhetjük. A római jogász, Celsus úgy határozta meg a jogot, mint a jónak és a méltányosnak a művészetét. Igaz ez az egyházi jogra is, mind alkotójára, mind alkalmazójára, mind címzettjére, egy kis kiegészítéssel: Ius canonicum est ars boni et aequi et salutaris. A törvényhozó a törvény betűjébe rejtette, sűrítette a jogosat és a méltányosát és az üdvösét. Ezt kell felfedeznie, végső soron üdvös módon alkalmaznia a törvény végrehajtójának, s ilyen módon élni vele a címzettjének. 6. Mikor van lehetőség a normától való eltérésre, ILLETVE A NORMA MIKOR KÍNÁL ALTERNATÍVÁT? Melyek hát ezek a jogrendszerbe épült és épített lehetőségek, melyek lehetővé teszik azt, hogy a kánonjog hű szolgálója legyen a lelkek üdvösségének, az egyház identitásának, küldetésének. Gyakorlatilag a tisztán egyházi törvények kötelező erejének valamilyen felülvizsgálatával van dolgunk, minthogy a tisztán egyházi törvényeknek kötelező erőt az egyházi hatóság ilyen akarata, s nem közvetlenül az Isten akarata adott. Az epikád alkalmazása10: A tisztán egyházi törvény marad, de az adott esetben a hívő úgy látja, hogy az egyébként világos törvény őt most nem kötelezi, mert ha a törvényhozó látná ezt a szituációt, biztosan nem parancsolná az adott törvény megtartását. így a hívő az adott esetre belső fórumon mentesül a kötelezettség alól. Pl. katolikus hívő hajléktalan és már napok óta nem evett semmit sem, épp hamvazószerda van, s valaki hússal kínálja; vagy hívő otthon súlyos beteget ápol és vasárnap van, de nincs kire bízhatná és a tetejében mise csak a szomszéd városkában lesz, mert nagy a paphiány. Ilyen helyzetben maga a törvényhozó sem kívánná, hogy hosszú utat tegyen meg a misén való részvételért, s közben magára hagyná magatehetetlen és súlyos állapotú betegét. Ilyen esetben nem beszélhetünk arról, hogy az illető törvénysértő magatartást tanúsított volna. A kánoni törvény egyik sajátossága, hogy többször nem kifejezetten parancsolni, hanem inkább buzdítani, orientálni akar.11 így a címzett belátása szerint követi. Pl. gyakori gyónás, napi misézés pap számára (hacsak egyéb módon, hivatalánál fogva nincs kötelezve rá). A törvény címzettje ilyen esetben fel van hatalmazva arra, hogy szabadon, felelősségteljesen mérlegelje helyzetét, s döntsön a norma megtartásáról, vagy mellőzéséről. 8 Erdő, P., Egyházjog, Budapest 1991,46. 9 A méltányosságról bővebben lásd: ÜRRUTIA, E, Aequitas canonica, in Periodica 73 (1984) 33-78; Birher, N., Mikor ítélkezhet az egyházi bíró a kánoni jogszabályok ellenében?, Budapest 2000, 240-261; Erdő, P., Aequitas im geltenden Kirchenrecht, in: Polia Theologica 2 (1991) 109-117. 10 Fuchs J., Epikeia circa legem moralem naturalem?, in: Periodica 69 (1980) 45-64. 11 Erdő, P., Expressiones obligationis et exhortationis in Codice luris Canonici, in: Periodica 76 (1987) 3-27. 125
