Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Lelkiismeret - jog - törvény
2. A KRISZTUSHÍVŐ AZ EGYHÁZ TAGJA A keresztség nemcsak Istennel, hanem a többi megkeresztelttel is egybeforraszt bennünket, vagyis Isten népe tagjává is tesz. Ez a vonás azt is jelzi, hogy a hívő isteni küldetését nemcsak egyedül végzi, nemcsak Isten segítségére számíthat, hanem egy nép tagjaként, közösségben, a hittársakkal szerves egységben tevékenykedik, akiket Krisztus kihívott a világból, és küld is oda vissza, mint bárányokat. Régen, igaz talán inkább a klerikusokra alkalmazták az „acies bene ordinata" kifejezést, ám ez minden további nélkül alkalmazható és alkalmazandó Isten egész népére is. E nép tehát szervezett és állandóan szervezendő is. Isten népe tehát a megkereszteltek sorsközössége. Ki-ki sajátos életállapota szerint egy sorsban osztozik, Krisztuséban, ugyanazzal az alapvető küldetéssel, hogy megismertessék a Nevet, s megtanítsák az embereket mindarra, amit Krisztus tanítani parancsolt. Isten népe Krisztus akaratából létezik, éspedig azért, hogy közvetítse, megjelenítse és megvalósítsa az üdvösséget, vagyis az Isten és ember közti szeretetteljes kapcsolatot, ami szintén Krisztusban rejtetett el és tárult fel. Ez a cél az egyház közösségében sajátos struktúrákat, szervezettséget, hatalmat feltételez, melynek alapjait szintén létbe szólítója fektette le. Isten népe sajátos identitás és küldetéstudattal bíró alkotmányos társaság, melyet a közös hit, a szentségek és a benne létező pásztori hatalom kötelékei tartanak össze. Ez a sajátos identitás és küldetéstudat úgy is kifejezhető, hogy az ember, az emberiség megszentelésén fáradozik, vagyis a legfőbb célja a lelkek üdvössége, Isten dicsősége. S mint tökéletes társaság, e cél eléréséhez rendelkezik más társaságoktól függetlenül mindazon eszközökkel, melyek képessé teszik a fenti cél megvalósítását, megvalósulását. Végső soron a tanító és kormányzó feladat is a megszentelésnek rendelődik alá, így az egyház jogrendje is, ami arra hivatott, hogy kifejezze, védje és előmozdítsa az egyház javát, hogy Isten népe megmaradjon az Úton, mely Igazság és Elet, hogy senki el ne vesszen azok közül, akiket az Atya adott Krisztusnak, hogy kellő hatékonysággal vegyék fel a harcot a hívek a gonoszsággal szemben. Erre a hatékonyságra csak a jogrend képes, mivel sajátos intézmények, struktúrák biztosítják azt, hogy megfeleljen hármas küldetésének. 3. A JOGREND HELYE ÉS SZEREPE AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN Az egyház jogrendje tükrözi az egyház sajátos természetét, s eme köz- és egyúttal magánjóra való tekintettel rendezi a hívek közti kapcsolatokat az igazságosság, a méltányosság és az üdvözíteni akarás szándéka szerint. A jog tehát részt kap az egyház üdvözítő küldetésében, szolgáló, diakóniai szerepe van.2 Jóllehet nem ad kegyelmet közvetlenül, de segít abban megmaradni, vagy azt elnyerni. Ezen túl a jog természetének megfelelően védi, kifejezi a legfőbb értékeket, így pedagógiai szerepe is van, hiszen nevel a hitre, megtanít tiszteletben tartani a másik szabadságát. Egyesítő és irányító funkciója is van. Orientál, megszabja a cselekvés alapvető irányát. Végül ez szakrális jogrend, szent hatalom hozta létre és tartja életben. 2 Erdő, P., Diaconia iuris. A jog szolgáló szerepe az egyházban, in: Vigília 1989/12,918-921. 120
