Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A lelkiismeret kérdése az Ószövetség bibliai hagyományában
Teológia 2003. 1-2. szám RÓZSA HUBA A lelkiismeret kérdése az Ószövetség bibliai hagyományában Az emberi egzisztencia egyik legfontosabb megkülönböztető karakterisztikuma az az adottság, hogy az ember képes önmagával szembenézni, ítélkezni cselekedetei felett, azokat jónak vagy rossznak minősítve dönteni jó és rossz között. Ezt a képességét lelkiismeretnek nevezzük. Mielőtt a lelkiismeret helyzetével foglalkozunk az Ószövetség bibliai hagyományában, tekintsük át röviden, hogy mit tartott a lelknsmeretről a görögrómai világ és az Újszövetség. Csak ebben a háttérben válik érthetővé Izrael önállósága ebben a kérdésben. A LELKIISMERET A GÖRÖG-RÓMAI VILÁGBAN Az ókortól kezdve felismerték az emberi valóságnak azt az adottságát, amit lelkiismeretnek nevezünk, és mibenléte fokozatosan meghatározást nyert. Az erkölcsileg ítélkező tudatot úgy fogták fel, mint az ember belsejében jelenlevő fórumot, amely a cselekedetek felett ítéletet mond. A görög világ a lelknsmeretre vonatkozó ismeretét a auvei8r|CTis szó foglalja össze.1 A szónak eredetileg ismeret jellegű tartalma van, az a képesség, hogy az ember önmagához, s még inkább visszatekintőén a saját múltjához viszonyuljon. Minthogy a visszatekintés nem marad meg egyszerű megállapítás szintjén, hanem értékeléshez, a jó és rossz mértéke szerinti ítélkezéshez vezet, ezért a fogalom fokozatosan elnyerte a morális jelentésű lelkiismeret értelmét. A Kr. e. 1. századtól kezdve jó és rossz lelkiismeretről beszélhetünk, amennyiben az ember, mint belső fórum előtt igazolja tetteit. Érdekes megjegyezni, hogy a görög kultúrkör szinte kizárólag rossz lelküsmeretről beszél, míg a római világ gyakran conscientia bona vagy praeclara és optima-ról (főként Cicero) beszélnek. Amennyiben a conscientia, mint visszatekintő tudás hibákkal vagy bűnökkel teli, akkor felvehet vádló vagy nyugtalanító karaktert is. 1 A téma összefoglalását lásd MAURER, Ch., art. aurai.8a ThWBNT VII., 897-918; A görög-római világ, 897- 906; BLÜHDORN, J. G., art Gewissen I., Philosophisch, TRE XIII., 192-213,197-202.
