Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A lelkiismeret az újszövetségi írásokban
bizonnyal a vendéglátóról vagy egy pogány vendégről van szó.43 A figyelmeztetés után azért válik szükségessé az ételtől való megtartóztatás, mert a hús elfogyasztását a jelenlévők helytelenül ítélhetik meg, s a pogány kultusz elismeréseként értelmezhetik. Mivel a „lelkiismeret" a szóban forgó részben mindig a „gyengékkel" kapcsolatos volt, a biblikusok másik része úgy látja, hogy a főnevet most is valamelyik „gyenge" lelkiismeretű keresztényre kell vonatkozatnunk, akit a bálványáldozati hús elfogyasztása saját lelkiismerete elleni tettre indíthat.44 Ez utóbbi értelmezés látszik valószínűbbnek, s ha ebből indulunk ki, akkor a húsfogyasztásról való lemondás két okból kifolyólag is szükséges. Egyrészt a pogány asztaltársak miatt, akikkel szemben tanúságot kell tenni a keresztény hitről, másrészt a keresztény testvér miatt, akinek nem szabad lelkiismereti konfliktust okozni. A mások lelkiismeretének tiszteletben tartására vonatkozó buzdítást egy kérdés követi: „miért ítélje meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete?" (10,29b). Ezzel a kérdéssel az apostol bizonyára azt tudatosítja, hogy a keresztény testvér lelkiismereti meggyőződésére való figyelem egyáltalán nem jelenti az egyéni szabadság feladását. Az igazi szabadság_ugyanis éppen abban mutatkozik meg, ha valaki másokra való tekintettel, a testvéri közösség előmozdításának és fenntartásának szándékával cselekszik (vö. lKor 10,23-33).45 A bálványáldozati hússal kapcsolatos érvelésből egyértelműen kiderül: a lelkiismeret hangja feltétlenül kötelez, ám az én lelkiismeretemnek csakis fölöttem van rendelkezési jogosultsága, és nem mások felett. A Krisztus által elnyert szabadságot csakis a keresztény testvér lelkiismeretének tiszteletben tartásával lehet gyakorolni. A mások lelkiismeretére való figyelem ugyanakkor nem jelenti azt, hogy mindenfajta tanításról, útmutatásról vagy akár figyelmeztetésről le kellene mondani. Ezt azonban kellő tisztelettel és megfelelő tapintattal kell tenni, miként arra maga Pál ad példát a vizsgált szövegegységben: úgy buzdítja az erőseket, hogy közben a gyöngéket is igyekszik meggyőzni. A keresztény lelkiismeret Igen figyelemre méltó, hogy a Rómaiaknak írt levél 14-15. fejezeteiben Pál hasonló problémával foglalkozik, mint az lKor 8-10-ben. Igaz, itt nem bálványáldozati húsról, hanem - általánosabb értelemben - bizonyos ételek és italok (hús és bor) elfogyasztásának lehetőségéről van szó. Ebben a részben kifejezetten megtalálható a „erősek" és a „gyengék" szembeállítása. „Erősek" azok, akik semmiféle ételtilalmat nem tartanak vallási szempontból kötelezőnek. A „gyengék" ellenben, a tisztátalanságtól való félelmük43 Erre főleg a görög szövegben szereplő iepó0inw kifejezésből lehet következtetni, amely „szent áldozati húst" jelent, s amely a pogányok rituáléjában és mindennapi szóhasználatában volt szokásos. Tudvalevő, hogy a keresztények - a zsidókhoz hasonlóan - az eíSíoXóöuTov (bálványáldozati hús) formát használták. 44 Vö. Senft, C, La premiére épitre de Saint Paul aux Corinthiens, Paris 1979, 138; Klauck, H.-J., 1. Korinther- brief Wurzburg 19923, 76; Schrage, W., Korinther II, 470; Kremer, J., Dér Erste Brief an die Korinther, Regensburg 1997,220. 45 A 29b verssel kapcsolatos problémakör bővebb kifejtését Id. Senft, C, Corinthiens, 138; Lang, E, Korinther, 132. 111
