Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A lelkiismeret az újszövetségi írásokban

szűkíti le, hiszen csakis ezek megtartása állítható (vagy feltételezhető) pogányokról.31 Az erkölcsi normák teljesítésével a pogányok nyilvánvalóvá teszik, hogy „a törvény követelménye a szívükbe van írva". Ez a megfogalmazás Jeremiás prófétának az új szövetségről szóló jövendölésére (Jer 31,33) emlékeztet, de nem valószínű, hogy az apostol erre a szövegre kívánt volna utalni. Jeremiás ígérete ugyanis eszkatologikus távlatú, vagyis a választott nép végidőbeli megújulására vonatkozik.32 Szövegünkben viszont teremtésből eredő adottságról van szó. Ószövetségi háttérként az íz 51,7 is szóba jöhetne, de ez a prófétai szöveg is Izraelre irányul.

Valószínű, hogy a megfogalmazás hátterében a hellenista zsidóság köreiben ismert „íratlan törvény" eszméje áll. Alexandriai Philón többször is hivatkozik arra az emberi természettel együtt járó törvényre (vó|ios (jiucretos), amelynek - a Tóra parancsaival megegyező - tartalma minden ember számára felismerhető az „értelem" (P0Ü9) által.33 Philón ezzel kapcsolatban az izraeliták ősatyját, Abrahámot hozza fel példának: „megtartotta Isten parancsait és rendeletéit (vö. Tér 26,5), melyekről nem betűk által, hanem az íratlan természet által szerzett tudomást." Ezáltal ő maga is „íratlan törvénnyé" (vógog Kai 0e CT|ióg aypacbo?) vált mások számára.34

Érdemes megemlíteni, hogy Pál a minden ember számára adott, belső (természeti) törvény gondolatát bibliai nyelven fogalmazza meg, hiszen nem „lélekbe", vagy „értelembe", hanem „szívbe" írt törvényről beszél. Persze az, amit ezzel kapcsolatban állít, megfelel annak, amit más összefüggésben az értelem (voö?) szerepéről ír (vö. Róm 7,23; 12,2; Fii 4,8).

31 Vannak, akik a vizsgált szöveggel kapcsolatban arra a rabbinista felfogásra hivatkoznak, miszerint a sínai törvényhozást megelőző, Noénak adott előírások minden emberre érvényesek. Ezek a bíróságok felállításának kötelezettségét, valamint az alábbi tilalmakat foglalják magukba: tilos a bálványimádás, Isten nevének káromlása, a gyilkosság, a házasságtörés, a lopás, élő állat húsának fogyasztása. Vö. Davies, W. D., Paul and Rabbink Judaism, London 1965,114-116. A Noénak adott parancsokra való hivatkozás mindazonáltal nem látszik túl szerencsésnek, hiszen a szövegkörnyezetben, vagyis a Róm 2-ben Pál egyértelműen a mózesi törvényt tartja szem előtt. Vö. Schlier, H., Römerbrief, 78; Zeller, D., Römer, 69.

32 Jeremiás jövendölését Pál éppen a keresztények életét meghatározó belső megújulásban látja beteljesedve (vö. 2Kor 3,3-6). Ezzel kapcsolatban említést érdemel az az értelmezési hagyomány, amely Szent Ágostontól veszi kezdetét (De spiritu et littera 26-28; Contra Julianum IV, 23), s amely a Róm 2,15-öt („a törvény követelménye a szívükbe van írva") Jeremiás jövendölésével hozza összefüggésbe, éspedig úgy, hogy a „pogányok" (éSvri) kifejezésen pogánykeresztényeket ért. Ezt az értelmezést manapság kevesen képviselik. A magyarázók többsége szerint szövegünkben kinyilatkoztatást nem ismerő pogányokról van szó. Pogánykeresztényekről Pál aligha állította volna, hogy „törvény híján" vannak, és hogy a törvény követelményét „természetes módon" teljesítik. A keresztények ugyanis a Szentlélek által, a Szentiélektől vezetve valósítják meg a törvényt, amely a szeretet parancsában foglalható össze (vö. Róm 8,2- 4). Ezen értelmezési mód bővebb kiértékelését nyújtja Eichholz, G., Die Theologie des Paulus im Umriss, Neukirchen-Vlujn 19834,94-96; Schnackenburg, R., Sittliche Botschaft, 53.

33 De opificio mundi 3; vö. még 4Mak 5,25.

34 De Abrahamo 275k.

Philón felfogása egyértelműen sztoikus eszmék hatása alatt áll. A sztoikusok szerint a bölcsnek, aki az értelem által adott megismerési képességeit teljesen ki akarja használni, „a természettel összhangban" kell élnie. A logosz az emberben ugyanaz, mint a mindenséget átható Logosz, s ezért az értelem és a természeti törvény megegyeznek. Ha az ember ezt az értelem által felismert természeti törvényt teszi meg cselekvési normának, akkor függetlenné válik minden más, politikai rendszabálytól, mivel az Íratlan törvény (vógos áypa4>os) abszolút normáját követi. Pál apostolnál mindazonáltal a sztoikus eszmék közvetlen hatásával nem számolhatunk. Vö. Bornkamm, G., Gesetz und Natur (Rom 2,14-16), in: Studien zu Antiké und Urchristentum, München 19703,93-119; Wilckens, U., Dér Brief an die Römer l, Zürich 1987,133-135.

107