Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A lelkiismeret az újszövetségi írásokban
nem a jó lelkiismeretet is említi, amely Isten és az emberek előtt reményt nyújt.24 Mindenkinek arra kell törekednie, hogy lelkiismeretének megfelelően jót tegyen, és sohasem szabad elfeledkezni Istenről, aki elől egyetlen gonosz sem rejtőzködhet el.25 2. A LELKIISMERET PÁL APOSTOL LEVELEIBEN A lelkiismeret alapvető emberi adottság A szentírás-magyarázók többnyire azon a véleményen vannak, hogy a kifejezés Pál apostol közreműködésével vált a keresztény szóhasználat részévé.26 Pál nyilvánvalóan a hellenista kultúrkörből vette át a fogalmat, amelyet bizonyára a pogánykeresztény olvasók is jól ismertek.27 Mindenesetre az a tény, hogy a főnév csak a Korintusiaknak írt két levélben, valamint a Római levélben fordul elő, azt mutatja, hogy a auveíSriois nem tekinthető a páli antropológia legjelentősebb kifejezésének.28 Használata mégis jó példa arra, hogyan integrál Pál egy hellenizmusban meggyökerezett kifejezést a zsidó (ószövetségi) hagyományon nyugvó teológiájába. Mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk, hogy Pál a lelkiismeretet alapvető emberi adottságnak tekinti. Olykor-olykor saját lelkiismeretére is hivatkozik: „Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenfélő őszinteséggel, nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen nálatok" (2Kor 1,12). „Semmiben sem tudom ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem" (lKor 4,4). Bár ez utóbbi mondatban a aumSTjatS' főnév nem szerepel, de az égaimjj aúvoiSa (emautó szünoida) kifejezés egyértelművé teszi, hogy az apostol itt is a lelkiismeretre utal, amelyet érdekes módon az ártatlanság és a bűnösség tekintetében nem tekint végső fórumnak (ami persze semmiképpen sem jelenti azt, hogy nem kell komolyan venni). A 2. Korintusi levélben Pál mind az olvasói, mind pedig minden ember lelkiismeretére apellál: „Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, az embereket igyekszünk meggyőzni, Isten 24 Antiquitates 2,52; 13,316; Bellum judaicum 1,453; 2,582. 25 Antiquitates 4,286. 26 A aweíSriCTis páli alkalmazásához a 4. jegyzetben említett műveken kívül vö. még Jewett, R., Paul's Anthropological Terms, Leiden 1971, 402-446; Murphy O'connor, J., L'existence chrétienne selon Saint Paul, Paris 1974,163-171; Lüdemann, G., Art. auveíSTyju, EWNT III (1983) 721-725; Wilckens, U., Dér Brief an die Römer I, Zürich 1987, 138-142; Schnackenburg, R., Die sittliche Botschaft des Neuen Testaments ll, Freiburg 1988, 48-58. 27 Régebben olyan nézet is volt, mely szerint Pál a sztoikus filozófiából vette volna át a auveíSriais főnevet. Ez azonban tarthatatlan feltevés, hiszen a görögül író sztoikusok írásaiban a főnév nem fordul elő. A crumSós forma is csak az újszövetségi kort követően Epiktétosznál (Kr. u. 50-120) jelenik meg először. „A sztoicizmus nem annyira a lelknsmeretre, mint inkább az értelemre alapozza az emberi cselekvést, mert egyedül az emberi értelem által képes megkülönböztetni a helyest önmaga vagy mások számára." Kránitz M., Lelkiismeret, 38. 28 A páli levelekben is a KapSía (szív) a leggyakrabban (kb. 50-szer) használt fogalom az emberi benső kifejezésére. Jelentősek még a íjjuxó (lélek), a ímeüiia (szellem) és a voü? (értelem) főnevek is. A páli antropológiához vö. Jewett, R., Paul's Anthropological Terms; Gnilka, ]., Theologie des Neuen Testaments, Freiburg 1994,40-57; Bultmann, R., Az Újszövetség teológiája, Budapest 1998,161-187 (fordítás németből). 105
