Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A liturgikus szentségtan Szent Ambrus katekézisében
és vérét, s az ő áldozatát. Ezt a kérést biztosan meghallgatja az Istent, hiszen a pap szolgálatával nem tesz egyebet, mint hogy Jézus utolsó vacsorán elhangzott parancsát teljesíti. Fontosak az átváltoztatás szavai, de Ambrus szerint Jézus nemcsak ezen szavak megismétlését parancsolta meg számunkra: „Valahányszor ezt teszitek, az én emlékezetemre tegyétek, míg újra el nem jövök" (IV,26). Ezt azt jelenti, hogy nemcsak a valóságos jelenlét biztosítása a szentmise célja, hanem elsősorban és mindenekelőtt Krisztus húsvéti misztériumának megemlékező megünneplése, amelynek köszönhetjük Jézus jelenvalóságát. A húsvéti misztérium megünneplése a megemlékezés (az anamnézis) által megy végbe: „Megemlékezünk tehát dicsőséges szenvedéséről, halottaiból való feltámadásáról, valamint mennybemeneteléről is, és bemutatjuk Neked ezt a szeplőtelen áldozatot, ezt a szellemi áldozatot, ezt a vérontás nélküli áldozatot, ezt a szent kenyeret, s az örök élet kenyerét” (IV,27). Az anamnézis, a múltat jelenbe hozó hatékony megemlékezés jelenvalóvá teszi Krisztus húsvéti áldozatát: halálát és feltámadását, hogy mi ahhoz hozzákapcsoljuk saját áldozatunkat. Az is tanulságos lehet számunkra, hogy a nagy nyugati egyházatya nem elégszik meg a kérdés elméleti jellegű megválaszolásával, hanem fontosnak tartja a kérdéskörhöz tartozó gyakorlati következtetéseket is: „Valahányszor magadhoz veszed - ügyelj, mire int az Apostol! Valahányszor vesszük, az Úr halálát hirdetjük. Ha az ő halálát hirdetjük, hirdetjük a bűnök bocsánatát is. Mert valahányszor kiöntetik a vér, a bűnök bocsánatára ömlik; ezért mindig kell vennem, hogy elnyerjem bűneim bocsánatát. Mindig vétkezem, kell, hogy mindig legyen rá orvosságom" (IV,28). Ez a szemléletmód annyira jellemző a müsztagogikus kate- kézisre, hogy még a Miatyánk magyarázatához is kapcsol eucharisztikus vonatkozásokat Szent Ambrus34: „Ha mindennapi a kenyér, miért csak egy év múlva veszed, mint ahogy keleten a görögök szokták. Vedd mindennap, ami mindennap hasznodra van! Élj úgy, hogy méltó légy naponként való vételére! Aki nem méltó arra, hogy mindennap magához vegye, nem méltó arra sem, hogy egy év múlva áldozzék... Te azt hallod, hogy valahányszor bemutatjuk az áldozatot, az Úr halálát, az Úr feltámadását, mennybemenetelét jelenítjük meg, és a bűnök bocsánatát eszközöljük: és mégsem akarod ezt az éltető kenyeret naponként venni. Kinek sebe van (vulnus) orvosságot keres (medicina). A bűn a mi lelkünk sebe, ennek orvossága ez a mennyei és tiszteletreméltó szentség" (V, 25). Ezzel a párhuzammal találó módon döbbenti rá Szent Ambrus a hallgatóit a gyakori szentáldozás fontosságára.35 Lehetne még folytatni az idézeteket, de az eddigi idézetgyűjtemény is elég ahhoz, hogy rámutassunk Ambrus sajátos módszerére. C. Giraudo szerint36 az Eucharisztia teológiájának történetét módszertani szempontból két korszakra lehet osztani. Az első évezred teológiája az egyház liturgiájából kiin34 Korábban megfigyelhetjük ugyanezt már Jeruzsálemi Kürillosz müsztagogikus katekézisében is (5,15). 35 Fontos adat ez a szentáldozás történetéhez. A 4. század végén, Szent Ambrus korában, tehát előfordult már, hogy egyesek csak évenként áldoztak. A szentáldozás elhanyagolásáról kevésbé élesen beszél Ambrus a De paenitentia 9. fej.-ben. Szent Jeromos ugyanerről az Ep. 50. add. Jovin.; Ep. 28. ad Lucer.; Szent Ágoston: Ep. 54. ad Ianuar.- Keleten Szent Ambrus kortársa, Aranyszájú Szent János: hóm. 3. in. Ep. Ad Eph. - és Horn. 5. in: Ep. Ad I. Tim. - kifejezetten az évi szentáldozásról beszél - azt, mint hanyagságot korholja. 36 Vö. Giraudo, C., Eucaristia per la Chiesa. Prospettive teologiche sull'eucaristia a partire dalia „lex orandi", Gre- goriana-Morcelliana 1989. 98
