Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Vocabularium eucharisticum az évközi idő könyörgéseiben
Évk. 8. vas.: satiati munere salutari... „Üdvösségszerző ajándékkal" vendégel meg minket a mi Istenünk. A napi evangéliummal összhangban az Eucharisztia eszkatológikus vonatkozására emlékeztet bennünket ez az oráció. Évk. 14. vas.: repleti muneribus... et salutaria dona... Mint Isten ajándékait vesszük magunkhoz az Eucharisztiát, s ezek az adományok (ajándékok) vezetnek el minket az örök életre. Évk. 15. vas.: sumptis muneribus... Egyedüli hely, ahol a munus nem mint valamiféle konkrét elnyert „tárgyi adomány" (Krisztus teste) szerepel, hanem általánosságban véve utal arra, hogy az Eucharisztia megünneplése által részesülünk Isten ajándékaiban Évk. 18. vas.: cjuos caelesti recreas munere... A „caelesti" jelzővel szerepel a munus. Nemcsak itt, hanem más helyeken is (22, 23, 24, 26) találkozunk ezzel a jelzővel. Ez a jelző az Eucharisztia égi, isteni eredetére utal. Évk. 31. vas.: tuo munere praeparemur... Ezzel az ajándékkal készülünk az örök életre, vagyis az Eucharisztia az örök élet záloga, a mennyei lakoma elővételezése. Évk. 32. vas.: referimus sacro munere vegetati... Azért adunk hálát a szentáldozás után, mert az Isten „szentségi ajándékkal" táplált minket. c) A szó liturgikus-teológiai jelentése A „munus", ill. a „munera" szavak gyakran előfordulnak a szentmise könyörgéseiben, így tehát érthetően az évközi idő orációiban is. A szó alapjelentéséből következően főként felajánláskor (15-ször; 12 esetben egyes számban, háromszor többes számban), de még az áldozás utáni könyörgésekben (8 előfordulás: 2 többes szám, 6 egyes szám) is hozzátartozik szentmise szótárához. Ez a sajátos kettőség arra utal, hogy sohasem szabad önmagában nézni ezt a szót, hanem csak mindig a mondatösszefüggésekben, ill. az imádságok teljes gondolati egységében33, vagy legalább a munus-munera a főnévhez kapcsolódó igét feltétlenül figyelembe kell vennünk34. Hosszú és bonyolult a szó jelentéstörténete.35 A szó már a klasszikus latinban is legalább három dolgot jelent36: 1) feladat, tisztség; különösen is nyilvános közhivatal, tisztség, szolgálat, 2) valaki irányában megnyilvánuló szívesség, kegyesség, szolgálat, 3) ajándék; bizonyos szándékkal vagy célból adott adomány. Az egyházi, liturgikus latinban is többféle jelentése van a szónak.37 Jelentheti egyszerűen a liturgikus funkciót, jelenti az Istennek felajánlott emberi adományt, és jelölheti a liturgiában elnyert isteni adományokat is. Az orációk alapján joggal mondhatjuk, hogy a munera, a többes számú alak majdnem mindig a felajánlott adományokat jelenti, a munus, az egyes számú forma pedig a 33 Vö. például 4. évk. vas.: munera nostrae servitutis: itt a szó nem dologi adományt jelent mint általában, s ez csak szóhoz kapcsolódó birtokos jelzőből, ill. az egész mondat figyelembe vételével derül ki. 34 Például: 3. évk. vas.: munera nostras suscipe 35 Vö. CASEL, O. Leiturgia - munus, in Oriens Christianus 3 (1932) 289-302. 36 FINÁLY, H., Latin szótár, Bpest 1884,1273. 37 SLEUMER, A., Kirchenlateinisches Wörterbuch, Limburg 1926,533. 150
