Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet és az ókori Kelet irodalmi hagyománya
gyenge és határozatlan tükröződése. A heliopoliszi hagyományban viszont hiányzik a teremtés előtti állapot tulajdonképpeni ábrázolása, Atum potenciális egyetlensége megelőzi a sokféleséget és a mindent összefoglaló ősállapotot19. Valamennyi elképzelésnek közös eleme azonban az, hogy a teremtést nem a „semmi", a puszta tagadás előzi meg, hanem egyfajta lét, amely a teremtés világával kiegészítő módon áll szemben, és ahhoz rendelt mint egység és sokaság20. Az ismertetett ókori párhuzamok és a Gén 1,1-3 egybevetése rámutat bizonyos közös, ugyanakkor markánsan eltérő elemekre is. Az ókori világ, beleértve a bibliai hagyományt is, valamennyi kezdetekre vonatkozó kijelentéseire jellemző, hogy a jelen világ előtti állapotot tematizálják és egy határpontot jelölnek meg, amely elválasztja a jelenlegi világot a teremtés előtti állapottól. Egyiptomban és Mezopotámiában a teremtés előtti állapot egyik fontos kifejezői az ún. „amikor-még-nem" formulázások, amelyek azt leginkább mint hiányost és nem-differenciáltat írják le, vagy egyszerűen mint a jelen világ tagadását ábrázolják. Közös elemük a víz, amelybe a teremtés világa belehelyeződik, vagy az az anyag, amiből a világ lesz. Az ősvíz nem személyes elem, noha egyes kijelentések némelykor látszólag az isteni valósággal azonosítják. Megfigyelhető, hogy az egyiptomi kozmogóniák bizonyos elemei közelebb állnak a hatnapos teremtéstörténethez, mint a Mezopotámiából ismert eredetmítoszok. Mindenekelőtt a Memphiszi Teológia tanításából és a Gén l,l-2,4a-ból ismert teremtő isteni szó szerepére és hasonlóságára szoktak hivatkozni. Emellett a teremtés előtti állapot jellegzetes vonásaiban a hermopoliszi tanításban és Gén 2,2-ben párhuzamok is felfedezhetők fel. A teremtés előtti állapot egyiptomi és bibliai leírás szerint az őstengerrel azonos (Hermopolisz: Nun/Naunet; Gén 1,2: tehom), amelynek jellemzőihez tartozik mindkettőben a sötétség (Hermupolisz: Kuk/Kauket; Gén 1,2: hősek), a Végtelenségnek (Hermopolisz: Huh/Hauhet) pedig megfelel a „puszta és üres volt" (Gén 1,2: tohu wa- bohu). A héliopoliszi tanban az isteni kilencség megjelenése egyúttal az ősállapotból kibontakozó teremtést is jelenti, amelynek lényeges eleme, akárcsak a bibliai teremtéstanban, a káoszból a rend állapotába való emelkedés21. A bibliai hatnapos teremtéstörténet ugyanakkor az ősvizet (mnn bhom) elválasztja az isteni valóságtól22, hiányzik belőle a káoszharc, és a jelen világ nem biogenezis útján bontakozik ki a teremtés előtti állapotból, hanem Isten parancsára jön létre. A mezopotámiai és egyiptomi irodalmi eredetmítoszok szerint a teremtés előtti állapot fokozatokra osztva bontakozik ki (lásd pl. éppen a hermopoliszi tant), míg a Gen 1. fejezetben ennek nyoma sincs, sőt a teremtést megelőző állapotot egyenesen a „puszta és üres"-nek (inni inn ejsd tohu wabahu), „semmit érőnek" jelenti ki. 19 ASSMANN, J., Zeit und Ewigkeit im Altén Ágypten. Ein Beitrag zűr Geschichte der Ewigkeit, AHAW.RH 1, Heidelberg 1975, 21. old. 20 ASSMANN, J., Zeit und Ewigkeit, 23. old. 21 A Gén 1,2 és a hermopoliszi nyolcság egybevetését bővebben lásd BAUKS, M., Die Welt am Anfang, 282- 286. old. 22 A tehom az Ószövetségben harminchat alkalommal fordul elő, és jelentése többértelmű. Az Ószövetségben nem istenellenes hatalom, nem megszemélyesített, és nincs mitikus funkciója, a teremtett világ része, kivéve Gen 1,2-ben, ahol az őstenger azon elemek egyike, amelyek a teremtés előtti világot ka- rakterizálják (WESTERMANN, C„ art. Dimt'hom Fiút, THAT II., kol 1026-1031,1030-1031 /47). A Gén 1,2-ben a tehom a sötétségtől borított, nem megszemélyesített, és teremtőerővel bíró ősvíz (WASCHKE, E. J„ art. o;,7/7 t‘hom ThWAT VIII., kol 563-511, 567. (III.l). 83
