Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet és az ókori Kelet irodalmi hagyománya
poliszi tanítástól eltérő felfogást képvisel. Az ősvíz elsőbbsége helyére Ptah, a teremtő isten lép, aki most az ősvízzel azonosíttatik. Ptah, aki Memphis város istene, „szívének tevékenysége" azaz gondolatai, és „szájának tevékenysége", azaz kimondott szavai által, a szó teremtő erejével adott életet az isteneknek és teremtette a világot. A teremtés, úgy tűnik a szétválasztás révén, a szárazföld és a víz, világosság és sötétség valamint az ég és a föld elválasztásával valósul meg Ptah teremtő terve alapján15. Ellentétben a mezopotámiai irodalommal, az egyiptomi hagyományban a teremtés előtti állapot megjelenítése az „amikor-még-nem-volt" mondatokban nem elbeszélő szövegek bevezetőjében, hanem különböző szövegösszefüggésekbe ágyazva fordulnak elő. Az a szerepük, hogy háttérként a szöveg jelentéstartalmát a világ kezdetét megelőző, az ősidőre visszamenőleg megalapozzák. Az „amikor-még-nem-volt" mondatok ugyanis a jelen világ nem létét állapítják meg. Jellemzőjük, hogy az egymagában álló, egyedül teremtő ősisten, és nem hermopoliszi felfogás szerinti határtalan és differenciálatlan ősanyag hagyományvonalában állnak16. Leginkább azokban a szövegekben fordulnak elő, amelyek a heliopoliszi eredettan szemléletéhez sorolhatók. Az „amikor- még-nem-volt" mondatokra ragadjunk ki egy két példát. A Kr. e. IV. századból eredő tanítás, amelyben a teremtő isten az ősvízben eljövendő alkotásait gondolja: „A Mindenség Ura ezt mondja, miután létezni kezdett. Én vagyok, aki keletkezett, mint Heper. Miután én keletkeztem, jöttek létre a formák. Létrejött minden alak, miután én már léteztem... Amikor még nem keletkezett az ég. amikor a föld nem hozta létre a férgeket ezen a helyen, én már kialakítottam őket az Ősvízben... Még nem találtam helyet, ahol megálltam volna. Létrehoztam minden lényt, amikor még egyedül voltam, még nem köhögtem ki Sut, nem köptem ki Tefnutot. Nem volt senki más, aki velem együtt tevékenykedett volna".17 Egy Amon himnusz az újbirodalom korából: „Összes testrészei beszélgettek vele. Önmagát építette fel, amikor még nem keletkezett az ég. és a föld még az ősvízben volt..."18 Az „amikor-még-nem-volt" mondatok a teremtés előtti állapotot tagadás formájában fejezik ki, vagyis tagadják az ég és a föld, valamint az alvilág létét, tehát a világ térbeliségét. A tagadás az élőlények, az istenek és az ember létezésére is kiterjed. Egyiptomban, ellentétben Mezopotámiával, a teremtés előtti állapot nem dualisztikus. Az „amikor-még-nem-volt" mondatok azonban a teremtés előtti állapotnak csak egy válfaját képviselik. A hermopoliszi nyolcság látásmódja a teremtés előtti állapotnak már egy meghatározottabb formáját nyújtja, s a négy istenpáros tulajdonságai a rend és differenciáltság hiányát írják körül. A nyolcság mint a kozmosz tagadása csupán a világ egy art. Denkmal memphitischer Theologie, Lexikon dér Ágyptologie Bd I. 1975, 1065-1069, BAUKS, M., Die Welt am Anfang, 161-162. old. is ASSMANN, ]., Re und Amim, 220. köv. old. 16 Az „amikor-még-nem-volt" mondatok elemzését bővebben példákkal lásd BAUKS, M., Die Welt am Anfang, 153-160. old. 17 Bremner-Rhind Papirusz 26. col. 21 skk. sor. FAULKNER, R. O., The Papirus Bremner-Rhind. /British Museum No. 10 188/ Bruxelles 1933, 60. A szöveg magyar nyelvű fordítását KÁKOSY, L., Az ókori Egyiptom története, 371. old. munkájából vettük. 18 Abd el-Mohsen Bakir in: ASAE 42. 1943, 83. Skk. cikk. IV. tábla. A szöveg magyar nyelvű fordítását KAKOSY, L., Az ókori Egyiptom története, 371. old. munkájából vettük. 82
