Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Harsányi Pál: Genetikai forradalom: valóban minden jó, ami technikailag lehetséges?
A klónozással minden olyan feltétel összeomlik, amely bármely békés emberi együttéléshez szükséges, ami nem más, mint az ember önértékének, azaz célként való elismerésének biztosítása, hiszen az ember sohasem lehet puszta eszköz vagy egyszerű tárgy. Úgy tűnik, most a legsürgetőbb a tudományos kutatás törekvésései és az elidegeníthetetlen emberi értékek közötti összhang helyreállítása, ami egyben visszaadja a tudományos kutatás méltóságát is. J. Baudrillard filozófus szerint a bioszféra evolúciója a nem differenciált lényektől és aszexuális szaporodástól a differenciált élőlények és az ivaros szaporodás felé mutat. Ennek egyfajta regressziója a rákos elfajulás, amikor a sejtek bizonyos csoportjának osztódása kikerül a szabályos kontroll alól és „elfelejt meghalni, elfelejti, hogyan kell meghalni"38. A klónozás mint biotechnológia, egy sokkal szélesebb kulturális folyamat egyik megnyilvánulása. Az ideológiák, az életstílusok és a kulturális közeg csökkenteni képes a diverzitást, a sokszínűséget. A képzés és az információáramlás képes uniformizálni az embereket, ami a társadalom egészséges túlélési esélyeit csökkenti. A reproduktív klónozás vágyának hátterében a mindenhatóság vindikálása, a férfi és nő különbségének, az életfakasztás sajátos emberi jellegének tagadása áll. Az ivaros szaporodás ezzel szemben utal az ember autentikus végességére, hiszen az életfakasztáshoz két ember közreműködése szükséges, akik egymást különbözőségükben ismerik el, és egymás számára nélkülözhetetlenek. Az emberi személy így elismeri saját tökéletlenségét, és „alkotó részlegességét" úgy, hogy örömmel ismeri fel: szükséges bizalmi kapcsolatba kerülni a másikkal ahhoz, hogy új élet fakadjon. A születő gyermek szempontjából alapvető fontosságú, hogy ő két szülőtől származik és nem egytől, így nem kerül majd abba a helyzetbe, hogy az egyik szülőnek „mindenhatóságot" kölcsönözzön, ami a későbbiekben hátráltatja saját autentikus emberi kapcsolatainak kialakítását is. A klónozott személy ezen túl egy időben aszinkron iker lesz, aki időbeli „fáziseltolódást" szenved el. A gyermek ikertestvére egy olyan személynek, aki tulajdonképpen apja vagy anyja. Mindez nemcsak az ő identitásában okoz komoly zavarokat, hanem a generációk egymásutániságának társadalmi rendjét is összezavarja. Ezek a reproduktív klónozással szemben felhozott érvek megvilágítanak valamit abból a mélyebb törekvésből, amit ez a biotechnológiai eszköz kifejez, és kijelölik azt az utat is, ahová ennek gyakorlása vezetne. Jelenleg azonban ezzel a gyakorlattal szemben egységes elutasító magatartással találkozunk. Emberi őssejtek, „terápiás" klónozás Egy napon az orvostudomány meggyógyíthatja majd, vagy legalább enyhítheti az Alzheimer- és a Parkinson kórt, az inzulinfüggő diabéteszt, a gerincvelő egyes megbetegedéseit, sejteket adva a beteg szervezetbe, melyek képesek a működésüket vesztett szövetek pótlására. Ezek a többirányú differenciálódásra képes még totipotens őssejtek (stem cells) kinyerhetők a beteg saját szervezetéből, például a csontvelőből is, ami teljes immunológiai kompatibilitást biztosít. Sok tudós amellett érvel azonban, hogy sokkal potensebb őssejtek nyerhetők a korai embrióból körülbelül egy héttel a megterméke38 BAUDRILLAR, J., Léchange impossible, Galilée, Paris, 1999, 40. 67
