Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Harsányi Pál: Genetikai forradalom: valóban minden jó, ami technikailag lehetséges?
követte21. Az Amerikai Humángenetikai Társaság (American Society of Human Genetics) nemrégiben megállapította, hogy a génterápiát csak a génexpresszió mechanizmusainak pontos, megfelelő állatkísérletekre épülő, ismeretében szabad végrehajtani22. Mindezek ellenére a szomatikus génterápia a mai genetikai kutatás egyik legizgalmasabb és legígéretesebb területe23, sőt a méhben végzett génterápiával kapcsolatosan már kísérleteket is végeztek24, melyet az Etikai Bizottságok egyelőre csak állatokon engedélyeztek. Az ivarsejtek génterápiája a genetikai ismeretek harmadik alkalmazása, melyet egyre nagyobb érdeklődés övez. A génátvitel ebben az esetben a petesejtbe, a zigótába vagy az igen korai fejlődési fázisban lévő embrióba történik. Az állatkísérletekből ismert, hogy a DNS mikroinjekcióval bejuttatható a megtermékenyített petesejt pronukleuszai- ba, és az így bejuttatott gének a zigóta osztódása során továbbadódnak az utódsejtekbe, valamint mennyiségi és szövetspecifikus expressziójuk - az elvégzett állatkísérletek tanúsága szerint - ellenőrizhetőnek tűnik25. Az ember esetében is tanulmányozható, megelőzés céljával, az ivarsejtek genetikai állományának módosítása, de mindig az emberi lény fogantatásától meglévő méltóságának tiszteletben tartásával. Mindazonáltal elég erős az ellenállás az emberen végzett és az ivarsejtek vonalát érintő kísérletekkel szemben, hiszen a visszaélés kockázata óriási, valamint az ember génexpressziójának szabályozása egy rendkívül összetett és még kevéssé ismert rendszer. A születő emberek előzetes szempontok szerinti szelekciója, vagy genetikai állományuk módosítása kísértetiesen emlékeztet a „felsőbbrendű rassz" fogalmának fenyegető történelmi tényére26. További alkalmazásként jelentkezik a klónozás, amely akkor vált igazán jelentőssé, amikor rájöttek arra, hogy egy felnőtt sejt is visszanyerheti a differenciálódása során elvesztett totipotenciáját. Ezt igazolta az 1996. július 5-én született nőstény bárány, Dolly, aki 277 klón egyetlen túlélőjeként vált ismertté. A kísérletet az edinburghi Roslin Intézet két skót kutatója Jan Wilmut és K. H. S. Campbell irányította, eredményeiket pedig a Nature 1997. február 27-i számában tették közzé. Maga a klónozás szó nem egyértelmű kifejezés, hiszen több biológiai beavatkozást is értenek alatta. Egyik, egyébként helytelen, értelmezése szerint a korai fejlődési fázisban lévő embrió még totipotens utódsejtjeinek szétválasztását jelenti. Ez a folyamat mesterségesen éri el azt, ami az egypetéjű ikrek kialakulásakor megvalósul. Az állatvilágban már a harmincas évektől kezdve a zigótából származó első utódsejtek szétválasztásával kísérleteztek azért, hogy egymással genetikai szempontból megegyező egyedeket hozzanak létre. 1993-ban a George Washington University Medical School két kutatója, Jerry L. Hall és Robert J. Stilmann 2,4 és 8 sejtes humánembriókon végrehajtott sejtszétválasztási kísérleteik adatait tették közzé. A kísérleteket az illetékes Etikai Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül hajtották végre. A szó egzakt értelmében vett klónozás egy fel22 Board of Directors of the American Society of Human Genetics, ASHG Statement on Gene Therapy. April 2000, „American Journal of Human Genetics" (2000) vol. 67,272-273. 23 Vö. GURA, T, After a setback. Gene Therapy progresses... gingerly, „Science" (2001) vol. 291,1692-1697. 24 Vö. ZANJANI, E. D. - ANDERSON, W. F. Prospects for „in utero" human gene therapy, „Science" (1999) vol. 283, 2084-2088; CAPLAN, A. L. - WILSON, J. M. The ethical challenges of „in utero" gene therapy, „Nature Genetics" (2000) vol. 24,107. 25 Vö. GORDON, J. W. Micromasnipulation of embryos and germ cells: an approach to gene therapy?, „American Journal of Medical Genetics" (1990) vol. 35, 206-214. 26 SERRA, A., La rivoluzione genomica..., 450. 63
