Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére
talmát vizsgálva a szakemberek szerint egyértelmű, hogy itt valódi egyházi törvényről van szó, mely az Egyház „alkotmányát", alapvető szerkezeti felépítését bizonyos pontokon nem csupán a Lumen gentium kezdetű hittani rendelkezés alkotmányos kijelentéseinek megismétlésével, hanem azok további, pontosabb meghatározásával rögzíti. Ezért Klaus Mörsdorf szerint ez a határozat „legalábbis jogi kijelentéseiben alkotmány jellegével rendelkezik"17. A dokumentum 44 pontból áll. Az első három pont előszót alkot, melynek célja, hogy az Egyházról szóló teológiai tanítás összefüggésébe állítsa a témát. Természetesen egy ilyen témamegjelölő bevezetés szándéka nem az, hogy új, sajátos tanítást adjon magáról az Egyházról. Sőt megállapítható, hogy az előszó első két pontja még a korábban külön szereplő, a lelkipásztorkodásról (De cura animarum) szóló szövegtervezetből való, és nem követi egészen azokat a változásokat, amelyeket a későbbi szövegezési munka során az Egyházról szóló hittani rendelkezés megfogalmazásában végrehajtottak18. A szöveg további része három fejezetre oszlik. Az első a püspökök szerepét tárgyalja az egyetemes Egyházban (4-10), a második a püspök tevékenységét a részegyházban, jelesül az egyházmegyében mutatja be (11-35), a harmadik fejezet pedig (36-43) arról szól, hogy hogyan tevékenykedhetnek a püspökök több részegyház javára. Ez utóbbi fejezet tehát az, amely az egyetemes Egyház és a részegyház közötti köztes szintet tárgyalja. Az utolsó (44.) pont általános rendelkezést tartalmaz arról, hogy az Egyházi Törvénykönyv (Codex luris Canonici) átdolgozása során megfelelő törvényeket kell megfogalmazni, amelyek ennek a határozatnak az alapelveit érvényre juttatják, de számot vetnek azokkal a megjegyzésekkel is, amelyeket a bizottságok vagy az egyes zsinati atyák terjesztettek elő. Ugyancsak elrendeli ez a pont, hogy lelkipásztori direktóriumokat kell készíteni a püspökök, valamint a plébánosok számára, továbbá a hívők különleges csoportjainak lelkipásztori gondozását illetően. Ez utóbbiakban figyelembe kell venni az egyes országok és vidékek körülményeit. Ugyancsak megkívánja ez a záró rendelkezés a katekétikai direktórium összeállítását is. III. A Christus Dominus hatása A Christus Dominus kezdetű határozat az egyházi szervezet és az intézményes működés szempontjából különlegesen jelentős következményekkel járt. Ezért érthető, ha mindjárt a kezdet kezdetén felmerült a dokumentum közvetlen jogi kötelező erejének kérdése. 17 MÖRSDORF, Decretum de Pastorali Episcoporum Munere in Ecclesia 148; vö.: GEHR, ]., Die rechtliche Qualification der Beschliisse des Zweiten Vatikanischen Konzils, St. Ottilien, 1997, 144, 240 (A szerző hangsúlyozza, hogy ezek az egyetemes zsinati törvények tételes jogot tartalmaznak, mely egyetemes egyházi jognak minősül, különösen abban, ami az egész Egyházra vonatkozik. E tekintetben a Christus Do- minust a szerző külön is kiemeli). 18 MÖRSDORF, Decretum de Pastorali Episcoporum Munere in Ecclesia 149. 31
