Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A halálra való felkészülés a XII-XIII. század egyházfegyelmi rendelkezéseinek tükrében
(alamizsna), illetve a rokonok böjtje.16 A Glossa ordianaria a lelkekért való közbenjárásban ezt a négy módot külön csoportba helyezi el, míg szerinte szintén külön kell beszélnünk Istenről, aki a legkegyesebb és a legigazságosabb vigasztaló, így az elhunyt felé is irgalommal fordul.17 Ehhez hasonló, amit a II. Lyoni Zsinat hitvallásszövegében olvashatunk, amely a szentmiseáldozatot, könyörgéseket, alamizsnálkodást és más jámbor cselekedeteket említi meg, mint az elhunytakért való közbenjárás eszközeit.18 A C 13 q. 2 c. 19 szintén fontosnak tartja a halottakért végzett imádságot és alamizsnálkodást amellett, hogy már maga az Egyház, illetve az oltár közelébe való temetés is a halott lelki üdvét szolgálja19 ugyanúgy, mint a halott lelki üdvéért bemutatott szentmiseáldozat.20 De a Glossa ordinaria szerint ezt mozdítja elő az elhunytnak a mártírok földi maradványai közé való elhelyezése is, amely a szentek társaságát jelenti.21 Az Eucharistia vétele szintén hozzátartozik a halálra való hívő felkészüléshez. Ennek „szent útravalóként" való kiszolgáltatása nagy ünnepélyességgel történik, amelyekre külön zsinati szabályok állnak rendelkezésre.22 A halál elfogadása és az örök hazába való megtérés méltó kifejezése, amikor a haldokló Krisztus Testét magához veszi. A viaticum különösképpen is kifejezi a halál és a vele összefüggő temetés „szent" jellegét. A megszentelt olajjal való megkenés a hívő megtisztulását és Istenbe vetett bizalmát juttatja kifejezésre,23 egyben a krisztusi közösség kommuniójához tartozást is jelöli.24 16 Animae defunctorum quatuor modis soluuntur, aut oblationibus sacerdotum, aut precibus sanctorum, aut karorum elemosinis, aut ieiunio cognatorum. §. 1. Curatio uero funeris, conditio sepulturae, pompa exequiarum, magis sunt uiuorum solatia quam subsidia mortuorum. Si aliquid prodest inpio sepultura preciosa, oberit pio uilis aut nulla. §. 2. Nec ideo tamen contempnenda sunt corpora et abicienda defunctorum, maximeque iustorum. §. 3. Ubi et illud salubriter discitur, quanta possit esse remuneratio pro elemosinis, quas uiuentibus et sentientibus exhibemus si neque hoc apud Deum perit, quod examinis hominum membris offitii diligentia persoluitur. FRIEDBERG I. coi. 728. 17 Ad C 13 q. 2 c. 22. v. Anima: In secunda parte... quo illa obsequia quae fiunt circa corpus mortui, magis sunt solaria uiuorum, qui defunctorum subsidia: non tamen ideo corpora defunctorum, et maxime iustorum sunt abicienda. istud tamen seruitium quod corpori impenditur, apud Deum non perit, multo mags eleemosyna quam uiuentibus facimus, apud Deum perire non debet. Decretum Gratiani emendatum, coi. 1385. 18 (...) et ad poenas huiusmodi releuandas prodesse eis fidelium uiuorum suffragia, Missarum scilicet sacrificia, orationes et eleemosynas et alia pietatis officia, quae a fidelibus pro aliis fidelibus fieri consue- uerunt secundum Ecclesiae instituta. (...) DENZINGER, H.-BANNWART, C., Enchiridion Symbolorum, 203. 19 Non estimemus ad mortuos, pro quibus curam gerimus, peruenire, nisi quod pro eis siue altaris, siue orationum, siue elemosinarum sacrificiis solempniter supplicamus, quamuis non omnibus prosint pro quibus fiunt, sed his tantum, pro quibus, dum uiuunt, cooperantur ut prosint. (...) FRIEDBERG I. coi. 727. 20 Tempus, quod inter hominis mortem et ultimam resurrectionem interpositum est, animas abditis receptaculis continet, sicut queque digna est uel requie, uel erumpna, pro eo quod sortita est in carne dum uiueret. (...) Est enim quidam uiuendi modus, nec tam bonus, ut non requirat ista post mortem, nec tam malus, ut ei ista post mortem non prosint. (...) Cum sacrificia altaris siue quarumcumque elemosinarum pro baptizatis omnibus offerentur, pro ualde bonis gratiarum actiones sunt, pro non ualde malis propi- ciationes sunt, pro ualde malis, etiam si nulla sunt adiumenta mortuorum, tamen uiuorum consolationes sunt. (...) C 13 q. 2 c. 23. FRIEDBERG I. coi. 728. 21 Ad C 13 q. 2 c. 19. v. Non aestimemus: (...) quo si defunctus sepeliat apud ecclesias martyrum, prodest ei, qua patrocinio martyrum commentatur. Decretum Gratiani emendatum, coi. 1384. 22 LE BRAS, G., Le lstituzioni, 185. 23 LE BRAS, G., Le lstituzioni, 186. 24 PIOLANT1, A., „Estrema unzione e Corpo mistico Coordinamento dei testi di S. Tomaso" in Euntes docete (1955) 359-377. 225
