Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A halálra való felkészülés a XII-XIII. század egyházfegyelmi rendelkezéseinek tükrében
Az extrema unctio (betegek kenete) hosszú dogmafejlődés eredményeként került be a XIII. században a hét szentség taxatív felsorolásába.25 Az ókorból több olajszentelési imádság maradt fenn, de az Egyház liturgiája ennek a szentségnek a VIII-IX. századig nem szentelt nagy figyelmet.26 A szentség kiszolgáltatásának legfontosabb dokumentumai I. Ince pápa 416. március 19-én kelt levele, amelyet Beda Venerabilis és a 868-as Wormsi Zsinat is átvett. Ennek hatására szerepel a kérdés a középkori joggyűjteményekben.27 A fordulópontot a II. Lyoni Zsinat jelentette, amely kifejezetten felvette a többi szentség közé a szent kenetet. A regionális zsinatok között külön ki kell emelnünk a II. Lyoni Zsinat hatása alatt álló 1279-es Budai Zsinatot, melynek 21. kánonja a tartalmazza a szent olaj megáldására vonatkozó előírást.28 Azt is hozzá kell tennünk, hogy Gulielmus Durantis29 Speculum iudiciale című művében külön rubrikát szentel a szent kenetnek, amely elsődlegesen a székesegyházi olajszenteléssel, illetve a kenet kiszolgáltatásával foglalkozik.30 A szent kenettel kapcsolatos zsinati rendelkezéseknek és a kiszolgáltatás gyakorlatának mindmáig legteljesebb feldolgozása Peter Browe 1931- ben írt tanulmánya.31 Az általa ismertetett XII-XIII. századi regionális zsinatok közül fontosnak kell tekintenünk a szent kenet haldokló számára való kiszolgáltatásnak tekintetében az 1119-es Toulous-i Zsinatot, az 1163-as Tours-i Zsinatot,32 illetve az 1227- es Trier-i Zsinatot, és az 1236-os Lincoln-i Zsinatot.33 A halálra való szentségi felkészülés és a halottakért való közbenjárás tehát szorosan kapcsolódik egymáshoz, és az Egyház kommuniójához. Az élők maguk és társaik meg- szentelődésén fáradoznak. Ez megvalósul az Istennek tetsző életre való törekvésben, a szentségek vételében, a közbenjáró imádságokban, illetve a jámbor cselekedetekben (pl. alamizsnálkodás etc.). De ide tartozik az Oltáriszentség és a szentek közelségének keresése is, ami különösen a halottak lelki üdvössége számára jelent közbenjárást. Egy imád- ságos közösségről van tehát szó, amelynek központjában az Eucharistia áll. Ennek a megünneplésére jönnek össze az élő hívek a templomban, és ennek a közelében (a templom körül) nyugodnak a szentek és mindenki, aki az Egyház közösségében hunyt el. 25 RADÓ, R, Enchiridion liturgicum, Roma 1961. II. 920-924. 26 VANYÓ, L., Az ókeresztény kor dogmatörténete, Budapest 1988.1.104. 27 BROWE, O., „Die letzte Oelung in dér obendlándische Kirche des Mittelalters" in Zeitschrift für Katoli- sche Theologie (1931). 515-561. különösen: 527. 28 PÉTERFFY, C, Sacra concilia ecclesiae Romano-Catholicae in Regno Hungáriáé celebrata ab anno Christi MXVl. usque ad annum MDCCXV, Posonii 1741.1. 111. 29 ERDŐ, E, Storia della scienza del diritto canonico. Una introduzione, Roma 1999. 102., 124. 30 Sciendos est quod omnibus electis ad ecclesias cathedrales statutus est terminus, ui mensium ad consecrationis munus obtinendum infra quod nisi illud susceperint: iusto impedimento cessante suspensi sunt ab administratione temporalium., spiritualium, si siesterint per alios sex menses capitula ad quae spectat electio alios eligere possunt nulla indulgentia petita uel concessa obstante: illi autem qui intra annum, cristentes constituti sunt procuratores ecclesiarum suarum postque rr. annum compleuerint fascico ad ocio sacres ordines promoueri aliquando ad administaratione spiritualius, temporalium sunt suspensi, sic completo, rrv. anno, non fuerint, secrari priuari sunt illio ecclesiis ipso iure. haec legunti, sti. aler. iiij. d. sacra unc. cum ad romanam. 7. c. quo olis. Speculum iudiciale Gulielmi Durantis, Basiliae 1574. Lib. IV De sacra unctione, 69. 31 BROWE, O., „Die letzte Oelung" 515-561. 32 BROWE, O., „Die letzte Oelung" 527. 33 BROWE, O., „Die letzte Oelung" 524. 226
