Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Erdő Péter: Schlauch Lőrinc bíboros jogtörténeti és egyházjogi munkássága
élének tompítását szolgálta. Kétségtelen azonban, hogy Schlauch a magyar állam és a Katolikus Egyház intézményes összefonódásának őszinte híve volt. Erről tanúskodnak például a polgári házasság és a polgári anyakönyvezés elleni állásfoglalásai, amelyekben a család mint a társadalom alapsejtje védelmét a szükségképpeni egyházi házassággal, a keresztény vallás társadalmat erősítő erejét pedig a születési anyakönyvezés bevezetésének elkerülésével kívánta szolgálni23. Egy másik jelentős egyházjogi vitatémája a kornak a katolikus autonómia ügye. E téren Schlauch lehetségesnek tartja az egyházi hierarchikus egységektől különböző jogi személyek létrehozását, még többségben világi vezetés alatt is. Lehetségesnek tartja, hogy egyházi javak tulajdonjogát erre a jogi személyre ruházzák (az erdélyi katolikus státusz analógiájára). Ám felismeri, hogy egyházellenes vagy teológiailag tarthatatlan törekvések folytán a katolikus autonómia az Egyház számára veszélyt is jelenthet. Lehetségesnek tartotta, hogy az állam által ellenőrzött, de továbbra is az egyházi jogi személyek, pl. püspökségek tulajdonában lévő egyházi vagyon még mindig jobban segíti az Egyház küldetésének teljesítését, mint egy irányíthatatlan autonómia. Arról pedig, hogy az egyházi jogi személyek javai az Egyház önkéntes döntése alapján is kellően szolgálják az egész ország közjavát, a kor magyar főpapjai - élükön a bőkezűségéről híres Schlauch Lőrinccel - személyes tetteikkel igyekeztek tanúságot tenni. Iskolák, szociális, egészségügyi, kulturális, tudományos intézmények alapítása és fenntartása, ilyen tevékenységek támogatása működésük egyik legfeltűnőbb jellemzője volt24 Az akkori katolikus autonómia törekvésekkel kapcsolatos óvatosságát később a történelem igazolta. 1919-ben, a kommün hajnalán magyarországi papok egy csoportja kijelentette, hogy az Egyház minden java az ország valamennyi katolikusának tulajdona, s a katolikusoknak arról szabadon kell rendelkezniük gyülekezeteik útján25. Ezt XV Benedek pápa 1919. III. 12-i, Csernoch prímáshoz intézett levelében erőteljesen elítélte26. Az egyházi jog további fejlődése mutatja, hogy a hierarchikus egységektől különböző civil szervezeti vagy más kormányzati formák teológiai és gyakorlati problémákat okozhattak27 az Egyház életében. A XX. század végén is ismételt szentszéki állásfoglalások szögezték le - éppen a II. Vatikáni Zsinatnak az egyházi rend szentsége és az egy23 Vö. PÁLKOVÁCS, Schlauch Lőrinc 68 („Félni lehet, hogy a polgári házasság intézménye csakis a magyar családokat fogja gyengíteni"); 71 („Az állami anyakönyvek vezetéséről szóló törvényjavaslat szerint a könyvelő csak a születést és nem egyszersmind a keresztelést konstatálja; ennélfogva a keresztelési kényszer megszűnik; ezáltal számos gyermek kereszteletlenül maradván a pogányságnak egy új neme fog jelentkezni"). 24 Vö. pl. PÁLKOVÁCS, Schlauch Lőrinc 9-11, 79-105. 25 Vö. Erdő P, Az Egyház és az anyagi javak: A II. Vatikáni Zsinat tanítóhivatalának alapelvei az Egyházi Törvény- könyvben (1254-1256. k.), in Teológia 35 (2001) 1-2. sz., 24-38. 26 AAS 11 (1919) 122-123. 27 Vö. pl. MÓRA M., Az egyházi adó és az egyházközség alapkérdései az egyházi és a világi jog szerint, Budapest 1941; Erdő E, Grenzen und Möglichkeiten dér Beteiligung dér Verbande an den hierarchischen Aufgaben. Beispiel: Die ungarischen Kirchengemeinden, in AYMANS, W. - GERINGER, K. T. - SCHMITZ, H. (Hrsg.), Das konso- ziative Element in dér Kirche. Aktén des VI. Internationalen Kongresses für kanonisches Recht, St. Ottilien 1989, 337-343; Ua., Plébánia, egyházközség, közösség, in Teológia 31 (1997) 9-22; Weibel, P, Das Selbstb'estimmungs- recht dér römisch-katholischen Kirche. Eine staatskirchenrechtliche Studie am Beispiel des Kantons Schwyz (Ad- notationes in Ius Canonicum 17), Frankfurt am Main 2000. 167
