Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Erdő Péter: Schlauch Lőrinc bíboros jogtörténeti és egyházjogi munkássága
János egyértelműen igazolta, hogy az úgynevezett bulla XVII. századi hamisítvány17. Ez pedig azt jelenti, hogy Szent István egyházmegye-alapításai nem különleges jogcímen, hanem az akkori egyetemes egyházjog szerint történtek. Ennek megváltozásával nincs már semmi jogalap arra, hogy az uralkodók az Egyház életében olyan mélyreható intézkedési jogot gyakoroljanak, amilyen a XIX. század végén Magyarországon gyakorlatban volt. Megjegyzendő, hogy a főkegyúri jog és a későabszolutisztikus és posztjozefinista állami egyházkormányzat utolsó nagy jogi alapját ugyanebben az időben Fraknói Vilmos kutatásai tették erősen kétségessé18. O ugyanis a Werbőczynél említett „konstanzi bulla" szövegét kereste a kutatás számára frissen megnyitott vatikáni levéltárban. A dokumentumot nem találta meg - azt csak Mályusz Elemér azonosította a XX. században19 -, de bebizonyosodott, hogy az állítólagos bullának semmi hatása nem volt a pápai kinevezési gyakorlatra20. Luxemburgi Zsigmond uralkodása után - főleg Mátyás király idejében - a királyi abszolutizmus fokozódott ugyan, de nem egyházilag elismert kiváltság- levél alapján. Amikor Fraknói e felfedezéseit közzétette, hamarosan választott püspöki kinevezést kapott az uralkodótól, épp a megkérdőjelezett főkegyúri jog alapján. Ezt követően Fraknói többet a főkegyúri jog történeti-jogi alapjait, különös módon, már nem kritizálja. Schlauch a Szilveszter-bulla eredetiségét nem véletlenül tételezi fel. Csak így tudja menteni a király messzemenő beavatkozását az egyházi ügyekbe. Ha ugyanis Szent István nem egyetemes egyházjog, hanem külön kiváltság alapján intézkedett, akkor ez átszállhatott utódaira, és érvényben maradt az egyetemes jog megváltozása után is. Ámde Schlauch számára az uralkodói beavatkozási és intézkedési jog védelme az Egyházban nem öncél. O maga, idézett beszédében, olyan összefüggésben teszi ezt, amelyben az uralkodói, illetve általában állami túlkapásokkal szemben az Egyház függetlenségét védelmezi21. Állítja, hogy a főkegyúri jog alapján az uralkodó nem avatkozhat az Egyház fegyelmi ügyeibe, a papnövendékek egyházi neveléséről nem rendelkezhet22. Tehát a főkegyúri jog tényének ilyen módon való elismerése - bár hamis történelmi érvek alapján - inkább az egyházi függetlenség érdekében tett kijelentések politikai 17 KARÁCSONY )., Szent István oklevelei és a Szilveszter-bulla, Budapest 1891; vö. GYÖRFFY Gy., István király és műve, 2. kiad., Budapest 1983, 551. 18 FRAKNÓI V, Nyomozások pápai levéltárakban. Második és befejező közlemény, in Századok 21ó (1892) 187-200, vö. UA., A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig, Budapest 1895. 19 MÁLYUSZ E., A konstanzi zsinat és a magyar főkegyúri jog, Budapest 1958 (az úgynevezett bulla szövegével). Mályusz Elemér világosan megállapítja, hogy nem valódi, kötelező normát tartalmazó bulláról, hanem bíborosi ígérvényről volt szó, de még annak tartalma sem volt olyan messzemenő, mint ahogyan a későbbi magyar állami állásfoglalások azt sugallták. 20 Vö. FRAKNÓI, Nyomozások 189-192; vö. ERDŐ E, Das oberste Patronatsrecht dér ungarischen Könige in dér Forschung von Vilmos Faraknói, in A bonis bona discere. Festgabe für János Zlinszky, Hrsg. v. O. M. Péter - B. Szabó (Ünnepi tanulmányok 5), Miskolc 1998, 373-383. 21 „Hatáskörébe tartozhatik-e a királyi főkegyúri jognak oly tágas értelmezést adni, hogy az az Egyház fegyelmi jogába nyúlhasson; hogy papnövendékek nem pusztán világi, hanem egyházi nevelését is határozatainak tárgyává tegye? Hazánk törvényei ily értelmezést nem tartalmaznak! Feladatához, hatásköréhez tartozhatik-e merész kézzel érinteni a magyar egyház nyolcszázados jogalanyainak birtokjogát? Utat nyitni a vagyon tömegesítésére". (PÁLKOVÁCS, Schlauch Lőrinc 42). 22 Uo. 166
