Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Vocabularium eucharisticum az évközi idő könyörgéseiben
se is egyértelművé teszi, hogy az Eucharisztia megünneplése lelki áldozat felajánlása Istennek: „Istenünk, tekints jóságosán Egyházad adományaira. Már nem aranyat, tömjént, mirhát hozunk eléd, hanem magát Jézus Krisztust, akik ezekben az adományokban vallunk, feláldozunk és magunkhoz veszünk." Ez a könyörgés teljesen összhangban van a Tridenti Zsinatnak, a szentmise áldozat jellegére vonatkozó tanításával.63 A szentmise áldozat jellegére való utalás nemcsak a Bibliában, hanem az egyházatyák64 írásaiban és a liturgikus szövegekben is elég hamar megjelent. A római kánonban megjelenő oblatio spritualis65, amely a görög logiké thüszia fordítása, is mutatja, hogy az Egyház az áldozati jellegű fogalmakat kezdettől fogva lelki értelemben használta. A keresztények számára már nem a külső, látható adományok a fontosak, hanem az, amit ezek által ünnepelnek. Nemcsak az egyházatyák, hanem a Tridenti Zsinat (DS 1742) is kijelentette, hogy a Malakiás próféta jövendölésében (Mai 1,10-11) szereplő „tiszta áldozat" (munda oblatio) a szentmisére vonatkozik. Ezt a jövendölést nem vonatkoztathatjuk a golgotái áldozatra, mert napkeltétől napnyugtáig a pogányok között mutatják be, ami nem áll a keresztáldozatra. A Missale Romanum 1970 III. eucharisztikus imájában egyértelműen is megfogalmazódik az Egyháznak ez a hite: „Istenünk... népet gyűjtesz magad köré szüntelen, hogy napkelettől napnyugatig tiszta áldozatot mutasson be neked." Az évközi idő 31. vasárnapjának felajánló könyörgése is explicite tanítja, hogy a szentmise áldozatnak (hoc sacrificium) tiszta áldozatnak kell lenni.66 Más könyörgésekből még egyértelműbben látjuk, hogy az oblatio, a liturgikus felajánlás, a szentmise liturgiája a legtökéletesebb áldozat, ill. az istentisztelet teljessége.67 5. Az Eucharisztia mint sacrificium Az Eucharisztia teológiája szempontjából kiemelt jelentősége van a sacrificium fogalomnak, ami már a klasszikus latinban is a kultikus (pogány) áldozatok megjelölésére szolgált. A szó etimológiája is tanulságos számunkra, hiszen a sacrum és facere szavak összetételéből keletkezett szó az eucharisztikus áldozatra mint cselekményre utal.68 A szó másik jelentése szerint a sacrificium az áldozatra bemutatott adomány. Keresztény használatban a III-IV században jelenik meg, először Cyprianus írásaiban. Nála is az áldozat egyrészt úgy jelenik meg, mint egy liturgikus esemény (sacrificium dominicum; 63 DS 1743: „Egy és ugyanaz az áldozat, ugyanaz a felajánló is - most a papok szolgálata által - mint aki akkor a kereszten önmagát föláldozta, csakis a feláldozás módjában van különbség". 64 Például: Jusztinosz, Párbeszéd a zsidó Triphonnal, lásd DOLHAI L.: Az ókeresztény egyház liturgája, JEL Könyvkiadó 2001, 26-32; vö. még MOLL, H., Die Lehre von dér Eucharistie als Opfer. Eine dogmengeschicht- liche Untersuchung vöm NT bis lrenaeus, Köln 1915. 65 Vö. CASEL, O., Oblatio rationabilis, in ThQ 99 (1917/18) 429-438; Quam oblationem, in JLW 2 (1922) 98-101; Die Jogiké thüszia" der antikén Mystik in christlich-liturgischer Umdeutung, in JLW 4 (1924) 37-47. 66 Vö. super oblata: Fiat hoc sacrificium... oblatio tibi munda; az oblatio és a sacrificium összefüggéséhez lásd: JUNGMANN, J. A., Oblatio und sacrificium in dér Geschichte des Eucharistieverstandnisses, in ZKTh 92 (1970) 342-350. 67 Dec. 23., super oblata: Urunk, szolgáljon tökéletes engesztelésül ez az áldozat, amelyben az istentisztelet teljessége rejlik számunkra. 68 Vö. SLEUMER, A., Kirchenlateinisches Wörterbuch, im. 687.: das Opfer als Handlung. 154
