Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Zsuppán Monika: Pászka, a régi és az új exodus ünnepe
Ezt kíséri az étkezés utáni ima, melyben Illés próféta elküldésének és a Messiás eljövetelének várása is benne foglaltatik.61 A hálaima után kiisszák a harmadik serleget. Ennek a harmadik serlegnek a különlegessége abban áll, hogy nem töltik ki a bort a poharakba, hanem mindnyájan ugyanabból a serlegből isznak, majd továbbadják egymásnak.62 Ezt a serleget hívják a szenvedés (embolizmus) kelyhének, amikor is a zsidók valami szomorú eseményre emlékeznek.63 Ezek után kinyitják az ajtót, mint egy szimbolikus cselekedetként várva Illés próféta eljövetelét. 2.1.2.4. A lakoma lezárása A Hallel-serleget, a negyedik serleget megtöltik borral, ami felett a házigazda áldást mond, és eléneklik a Hallel Zsoltár második részét (Zsolt 115-118), majd azt követi a 136. Zsoltár, amelyben különös hangsúlyt kap az eszkatológikus várakozás.64 Ezután kiisz- szák a negyedik pohár bort, és ezzel befejeződik a széder este. A zsidó ember ünnepei a történelmi múltnak titokzatos újraélései. Ám nemcsak történelmi lény a zsidó ember, hanem két ország polgára, a földié és az eljövendő országé. Peszach ezáltal nemcsak a kivonulás, a megszabadítás az egyiptomi rabságból, hanem a „jövendő Peszach" gondolatai is, az örök megváltásé.65 Peszach nemcsak a természet újjászületése, hanem a zsidó nép újjászületése is egyben.66 Az emlékezés messiási-eszka- tológikus dimenziót kap, a szétszórtak egybegyűjtését.67 Ezt az ünnepet választja Jézus, hogy megkösse az új szövetséget Isten és ember között. A pászka ünnepét üli meg, hogy új, eszkatológikus értelmet adjon neki, és egybegyűjtse újra a szétszórt népet. 3. A pászka ünnepe az Újszövetség tanúsága szerint 3.1. Jézus halálának évéhen a pászkaünnep időpontja A szinoptikus evangéliumok megegyeznek abban, hogy Jézus a pászkavacsorát68 (Mt 26,17-29; Mk 14,12-25; Lk 22,7-23) Niszán 14-én este ülte meg tanítványaival, és pénteki napon halt meg.69 Ezzel ellentétben a János evangélium Jézus halálának időpontjaként az ünnep előestéjét említi, azaz Niszán 14-ét, amikor is a jeruzsálemi templomban leölik a húsvéti bárányt (vö.: Jn 13.1; 18;28; 19,31). M Lásd: HAGGADA, 38-39. 62 Lásd: MEYER, Hans Bernhard, Handbuch der Liturgiewissenschaft, Gottesdienst der Kirche, Teil 4. Eucharistie, Regensburg, 1989, 68. 63 Vö.: MEYER, Hans Bernhard, Handbuch der Liturgiewissenschaft, 67. 64 Lásd: HAAG, Herbert, Vom alteri zum neuen Pascha, 114. 65 Lásd: BENOSCHOFSKY, Imre, Zsidóságunk tanításai, 77. 66 Lásd: BENOSCHOFSKY, Imre, Zsidóságunk tanításai, 76. 67 Lásd: VÁRNAGY, Antal, Liturgika, 386. 68 Egyes kutatók szerint Jézus utolsó vacsorája egyben pászkavacsora volt vö.: OSTEN-SACKEN, P, Katechismus und Siddur, Berlin/München 1984, 262. mások szerint ezt nem lehet egyértelműen bizonyítani. vö.: GNILKA, Joachim, A názáreti Jézus. Üzenet és történelem. Szent István Társulat, Budapest, 2001, 337-339. 69 Mivel másnap szombat volt (vö. Ml 28,1; Mk 16,1; Lk 24,1; Jn 20,1). 109
