Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Zsuppán Monika: Pászka, a régi és az új exodus ünnepe
1. A pászka ünnep kialakulása 1.1. Az ünnep eredete: természet-ünnep 1.1.1. A pászka szó jelentése Nem könnyű etimológiailag megállapítani a szó alapjelentését. Kimutatható a szír nyelvben a szótő jelentése: psh örülni. A szó üdvtörténeti jelentést kapott a bibliai szövegekben és psh jelentése ugrál, ugrándozik értelmet nyert, amiből aztán az átugrik jelentés keletkezett6. Ezzel az utóbbi jelentéssel kapcsolták össze az üdvtörténeti eseményt, arra utalva, amikor JHWH a kivonuláskor átugorja, elkerüli az izraeliták házait (Ex 12.13.23.27). Maga a Vulgata is transitus-kéní fordítja7 a peszachot, így ezzel az átmenni, átvonulni jelentéssel egybekapcsolja a pászkát a kivonulás eseményével.8 1.1.2. A pászka kettős ünneppé válása 1.1.2.1. A pászka ünnepe Az arám pash, melyből a héber ilpD (peszach) és a görög nőaxa (pászka) szó származik, eredetileg két jelentéssel bírt, jelentette: a Niszán hónapban elfogyasztott pászka- bárányt, és a nyolc napig tartó pászkaünnepet.9 A pászka ünnepe, a zsidók főünnepe, eredetileg egy pogány természet-ünnepből keletkezett. Kezdete a nomád időkre vezethető vissza, a pusztai vándorlás idejére, amikor is Izrael törzsei három fő zarándokünnepet tartottak a szombatot (sabbat), a pászkát és a sátoros ünnepet. Azokban a vallásokban, melyek ismerik az áldozat fogalmát, az ünnep rendszerint egy kultikus áldozat bemutatását is magába foglalta. Mivel az ünnepek örömöt és ezáltal új életet ajándékoznak, így Isten ajándékának tekintették ezeket. Izrael népe szerint JHWH maga volt az, aki meghatározta az ünnepek idejét.10 11 Az ókori keleten a szemita népek a természet ritmusához alkalmazkodtak, így a legnagyobb ünnep számukra az év kezdete, a tavasz volt. Ekkor ünnepelték meg a pászkát, az első tavaszi holdtölte idején. A tavasz a nomád ember életében a legelőváltással is összefüggött, a téli legelőről áthajtották a nyájat a tavaszi legelőre. Ekkor mutatták be az áldozatot, ami nem a nyáj elsőszülöttjének feláldozását jelentette, hanem egy fiatal állatot, a nyáj termékenységének és egészségének érdekében. A nyáj elsőszülöttjének a feláldozása összefügg a pászka ünnepeinek összekapcsolásával (lásd: Ex 13,lf. 11-16 és Ex 22,28f.).n 6 Vö.: HAAG, Herbert, Vöm altén zum neuen Pascha. Geschichte und Theologie des Osterfestes. SBS 49, Kath. Bibelwerk, Stuttgart, 1971, 22-24. 7 Lásd: CSANAD, Béla, Alapvető liturgika. Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia Levelező Tagozat, Budapest, 1992, 36. 8 Vitás kérdés lehet, hogy az izraeliták megtartották a kivonulás estéjén a pászkát, vagy csak egy évvel később ülték meg, az egyiptomi kivonulás emlékére (vö.: Num 9,5). Aztán 40 évig nem hallunk a pászkaünnepről, majd csak a honfoglalás után történik említés rá (Józs 5,10). Lásd: HAAG, Herbert, Vöm altén zum neuen Pascha, 24-34. 9 Lásd: STRACK, H. L. - BILLERBECK, E, Das Evangélium nach Matthaus, München, 1922, 985. 10 Vö.: HAAG, Herbert, Vöm altén zum neuen Pascha, 16. 11 Vö.: De VAUX, Roland, Das Alté Testament und seine Lebensordnung 11, Herder, Freiburg-Basel-Wien, 1962, 347. 102
