Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A püspökökre vonatkozó egyházfegyelem patrisztikus gyökerei a 'Collectio Anselmi Lucensis'-ben
tartalmi összegzés Jézus genealógiájáról, amely csak témájában egyezik meg Jeromos kommentárjával. A Caesareai Euszebiusztól származó részlet is problémákat vet fel. Az atribúció szerint a VI. könyv 174. kánonja a Historia Eccleasiae-bői idéz,49 melyet mind a kora, mind pedig az érett középkor idején előszeretettel használtak.50 Valójában ez a rövid részlet, amint arra már Thaner is felfigyelt,51 a Liber Pontificalis-bó\ veszi át az eredetileg a Historia Ecclesiae-ből származó szöveget.52 Ha egy pillantást vetünk a következő két kánonra (VI. könyv 175-176.), láthatjuk, hogy az atribúciók szintén Euszebiuszt tüntetik fel szerzőként. A szöveget megvizsgálva azonban egyértelművé válik, hogy azok a II. Niceai Zsinatot (787) idézik.53 Ez a következetes tévedés valószínűsíthetővé teszi, hogy Anzelm, bármenynyire is közkedvelt ebben az időben Euszebiusz műve, nem használta fel az eredeti művet gyűjteményének összeállításához, hanem az általa euszebiuszi eredetűnek vélt részleteket másodlagos forrásokból merítette. A 16 püspökökkel kapcsolatos kánon tehát túlnyomó többségben (14 a 16-ból) közvetlenül az eredeti műveket használja fel, jóminőségű kéziratok alapján. Elméleti szempontból is külön csoportba helyezhetőek el ezek a kánonok. A zsinati intézkedések konkrét és rövid, a pápai eredetű kánonok eredetileg egyedi esetre szóló, vagy pszeu- do-izidori hamisításból származó értelmezésével szemben ezek egyetemes szellemiséget tükröznek, melyek a püspöki küldetés lényegét és helyét próbálják meghatározni a gyűjtemény új szövegkörnyezetében. A püspöki és presbiteri státusz közötti különbség nem volt teológiailag pontosan körülhatárolva az egyház korai időszakában.54 Erre nagyon jó példák azok a jeromosi szövegek, melyeket Luccai Szent Anzelm felhasznált kollekciójához, gondolunk itt elsősorban a Máté Evangéliumhoz, illetve a Titusz levélhez írt kommentárjára. Amennyiben a teljes szöveget próbáljuk értelmezni, nem tudjuk egyértelműen meghúzni a határvonalat a püspöki és a presbiteri státusz között. Ez olyannyira igaz, hogy például a Titusz levélhez írt kommentárból a két fokozat egyenlőségét is lehet bizonyítani.55 Az anzelmi válogatásnak köszönhetően azonban pontosan megkülönböztethető a püspöki feladatkör a presbiteritől és ezt a püspökök szerepének teológiai megalapozása teszi lehetővé. Sőt a gyűjtemény nagyon közel áll a Decretum 3. ludas autem genuit Phares et Zaram de Thamar. Notandum in genealogia Saluatoris nullam sanctarum adsumi mulierum, sed eas quas scriptura reprehendit, ut qui propter peccatores uenerat, de peccatricibus nascens omnium peccata deleret. Vnde et in consequentibus Ruth Moabitis ponitur et Bethsabe uxor Vriae. 4. Naasson autem genuit Salmon. Iste est Salmon princeps tribus Iudae sicut in Numeris legimus." SC 242. 72. 49 „A sancto Silvestro et presbyteris eius colobiorum usus sumpsit initium et Marcus et Julius et Liberius eo ordine usi sunt. Post hos autem colobia in dalmaticis commutata sunt, visum est enim melius huic proposito convenire quod accuratius magis aspectibus placere valeat." THANER, E (ed.), Anselmi Collectio, 348. 50 YOUNG, M.F., From Nicea to Chalcedon. A Guide to the Literature and its Background, Southampton 1988. 2-23. 51 THANER, F. (ed.), Anselmi Collectio, 348. 52 DUCHESNE, L. (ed.), Le Liber Pontificalis (Bibliotheque des Ecoles Francaises d' Athenes et de Rome I- II.), Paris 1886-1899. tom. 1.189. 53 THANER, F. (ed.), Anselmi Collectio, 349. 54 Vö. REYNOLDS, R.E., „Patristic 'presbiterianism' in the Early Medieval Theology of Sacred Orders" in Medieval Studies 45 (1983) 311-342. 55 REYNOLDS, R.E., „Patristic ' presbiterianism'", 312-315. 91
