Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
a szájhagyomány természetéről kialakított eddigi ismereteket78. Ezzel tulajdonképpen kérdésessé válik, hogy a pátriárkák elbeszéléseinek szövegéből a megelőző szájhagyományhoz, ill. a szájhagyományban megőrzött ősibb történeti emlékezéshez jussunk. A monda és a szájhagyomány vonatkozásában felmerült problémák egyike, hogy mennyiben lehetséges elhatárolni a mondát eleve irodalmi alkotástól. Másik nagy kérdés a száj- hagyomány, ill. a monda történeti értéke. A mondával kapcsolatos egyik mai probléma az, hogy ténylegesen vannak-e a szájhagyomány-eredetű elbeszéléseknek olyan meghatározott karakterisztikumai, amelyek ismeretében elkülöníthetők az eredetében írott elbeszélésektől. A biblikus kutatás ebben a tekintetben kapcsolatot keresett más népek hasonló természetűnek tekintett szájhagyományával, és a folklór-kutatás - mint láttuk elsősorban A. Olrik és A. Jolles - eredményeire támaszkodott. Ma azonban sok biblikus és folklorista kritikusan nézi mindkét kutató megállapításait. A. Olrik epikus törvényeit túl általánosnak tartják, ezenfelül elméletieknek is, vagyis már írásba foglalt és nem ténylegesen szóbeli elbeszélések elemzése alapján készültek. Példákkal illusztrálva rámutatnak arra, hogy az írásba foglalás sokat változtat az eredetileg szájhagyományban keletkezett elbeszélések karakterén. így A. Olrik törvényei nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel éles különbséget tehessünk az eredetileg szájhagyományban keletkezett és eredetileg írott elbeszélések között. Ókori és jelenkori irodalmi művek elemzése során olyan megfigyeléseket is tettek, hogy a szerzőik gyakran ugyanazokat a stilisztikai eszközöket alkalmazzák, amelyeket eddig a szájhagyománynak tulajdonítottak. A. Jolles következtetéseivel kapcsolatban is jelentkeznek problémák. A kutatók nem látják egyértelműen tisztázottnak, hogy az izlandi saga valóban szájhagyományra megy vissza (amint A. Jolles feltételezte), vagy csupán irodalmi műnek kell-e azt tekinteni. Ezért nem lehet minden további nélkül a szájhagyomány természetű elbeszélések értelmezésére felhasználni, így a Genezis elbeszéléseinek értelmezésére sem. Kérdéses a tiszta családtörténetnek mint műfajnak létezése is. Az izlandi telepesek saga-inak elemzéséből több kutató azt a következtetést vonta le, hogy azokban nincs szó valódi autark családról, mert a család mindig egy nagyobb szociológiai összefüggés része. Amennyiben az elmondottakat elfogadjuk, a bibliakutatásra nézve azt jelentik, hogy a jelenlegi bibliai szövegből, a szájhagyományból származó alapokig eljutni alig vagy egyáltalán nem lehetséges. Másik nagy kérdés a monda történeti értéke, amely összefügg a hosszabb időtávra, esetleg évszázadokra terjedő szóbeli hagyományozás megbízhatóságának kérdésével: mennyiben képes a szájhagyomány ilyen hosszú időtávon át autentikus történeti emlékezést megőrizni. A forma- ill. hagyománytörténeti kutatás a Pentateuchus-tradíció hosszabb szóbeli folyamatával számol. Ha elfogadjuk, hogy a Genezis elbeszéléseinek legalább a legősibb rétege a pátriárkák korából ered, esetükben a szóbeli állapot több évszázadot tesz ki. A bibliai hagyomány esetében a biztosítékot abban látták, hogy a Pentateuchus-elbeszélés anyaga szakrális hagyomány, vagyis a kultuszhoz kapcsolódott, amely egyúttal intézményes ellenőrzést is jelentett. A bibliai szájhagyomány történetiségének mértékét természetesen nem azonosan értéke78 Az újabb biblikus és folklór kutatás álláspontjáról jó áttekintést nyújt CULLEY, R. C., Oral Tradition and Old Testament: Some Recent Discussion, Semeia 5 (1976) 1-33. old. és LONG, B. Ov Recent Field Studies in Oral Literature and their Bearing on OT Criticism, VT 24 (1974) 187-198. old. című cikke, valamint KIRKPATRICK, R G. The Old Testament and Folklor Study, (JSOT'S 62) Sheffield 1988 című munkája. A szájhagyomány Pentateuchus kutatással összefüggő kérdéseiről pedig WHYBRAY, R. N. monográfiája - The Making of the Pentateuch. A Methodological Study, JSOT'S 53) Sheffield 1987, 139-185. old. - ad tájékoztatást. 80
