Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében

H. M. Wahl monográfiája a Jákob ciklus elbeszéléseit vizsgálja73. A történetiséggel kapcsolatos álláspontját a Jákob-elbeszélések szövegének korával indokolja. A vizsgált szövegek arra engednek következtetni, hogy legkorábban a késő királyság idején fogalmazódtak meg, ezért sem kultúrtörténetileg sem vallástörténetileg nincsenek ősi részei. Bár egyes motívumok magas kora lehetséges, de a szövegek végső formája nem nyújt lehetőséget ar­ra, hogy belőlük eljussunk a szájhagyomány valamilyen előfokozatához, mert a szóbeli anyag a leírás során olyan változásokon esett át, hogy a szájhagyomány minden jegyét elve­szítette74. H. M. Wahl a Jákob-elbeszéléseket teológiai elbeszéléseknek tekinti, vagyis bennük Iz­rael a mindenkori jelenével konfrontálódik, és azt kísérli megoldani, miközben a kor eseményeit a múlt, egy tipizált és stilizált nomád előidő ruhájába öltözteti75. Jákob historicitása az elbeszé­lésekből nem mutatható ki, és azokból nem is egy állam előtti, félnomád társadalom ké­pe jelenik meg, sokkal inkább fordítva, célzatosan ebbe a világba visszavetített. A Jákob- elbeszéléseknek nincs tehát jelentősége Izrael előtörténetének szempontjából. Belőlük nem az egy­kori történeti Jákobot, hanem a kérügma Jákobját ismerjük meg76. A pátriákák elbeszélései műfajának kérdése a 70-es évek közepétől napjainkig A Genezis elbeszéléseivel összefüggésben a szájhagyomány és a szájhagyományból eredő monda szerepét H. Gunkel vezette be a biblikus kutatásba, és a következő megha­tározást adta: „a monda népies, a múlt személyeiről vagy eseményeiről szóló ősi hagyományo- zású poétikus elbeszélés". Ezt a meghatározást azonban mindig túl általánosnak tekintették, és további részszempontok alapján próbálták pontosítani. Két elemét azonban - a monda az írásbeliség előtt élő népek tipikus kifejezésmódja, szájhagyományban keletkezik és hagyomá- nyozódik - mai napig megtartották, és a Pentateuchus kutatás fontos eleme maradt. A né­pies elbeszélés egy másik fajtájától, a mesétől való elhatárolás végett a mondát olyan né­pies elbeszélésnek határozzák meg, amelyek célja, hogy megőrizze a múlt egy tényleges ese­ményét. A 70-es évektől azonban egyre több fenntartással fogadják a mondának mint műfajnak jogo­sultságát a bibliai elbeszélő szövegek magyarázatára77. A biblikusok közül legkövetkezeteseb­ben J. Van Seters utasítja el a monda és a szájhagyomány eddig alkalmazott modelljét. Érveit már részletesebben bemutattuk munkásságának ismertetésénél. A feltételezetten hosszabb ideig szóban hagyományozott vagy szájhagyományhoz kapcsolódó ókori al­kotások, Homérosz Odisszeájának és Iliászának, az ókori Közel-Kelet irodalmi emlékei­nek és a középkori Európa epikus hagyományának vizsgálata, mai népek népköltésze­tének és élő szájhagyományának folklorisztikus kutatása szintén módosítja a monda és 73 WAHL, H. M., Die Jakobserzählungen. Studien zu ihrer mündlichen Überlieferung, Verschriftung und His­torizität, (BZAW 258), Berlin-New York 1997. 74 WAHL, H. M., Die Jakobserzählungen, 288. old. 75 WAHL, H. M., Die Jakobserzählungen, 300. old. 76 WAHL, H. M., Die Jakobserzählungen, 301-311. old. 77 A mondával kapcsolatos kérdéseket a mai kutatásban lásd ROZSA, H., Az Ószövetség keletkezése L, 148- 161. old. 79

Next

/
Thumbnails
Contents