Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
szájhagyomány hosszabb folyamata. A hagyományozás kultikus cselekményekhez kapcsolódott, amelyek alkalmával a papok vagy narrátorok újból és újból elbeszélték az üdvtörténeti múlt nagy eseményeit. A történetiség vonatkozásában A. Alt álláspontját követték, amennyiben az elbeszélések az előizraelita törzsek tapasztalatából nőttek ki, és van történeti magjuk, ugyanakkor azt is állítják, hogy jelenlegi formájukból ma már majdnem teljesen lehetetlen ezt feltárni. A pátriárkák mondái tekintetében elfogadják, hogy tartalmaznak ugyan történeti emléket, amelyhez mint maghoz további, különböző természetű és korú hagyományanyag kapcsolódott, de semmi esetre sem tekinthetők az ősök biográfiájának vagy történetírásnak42. Jelen formájukra a teológiai értelmezés nyomja rá bélyegét, és Izrael évszázadokon át megélt üdvtörténeti tapasztalatát tükrözik. Ezért nincs lehetősége annak, hogy az eredeti, kiinduló történeti eseményt megállapítsuk, vagy belőlük a pátriárkák korát történetileg rekonstruáljuk. Egyikük sem próbálkozott az eredeti, kiinduló esemény rekonstruálásával, és nem is tartották lényegesnek. Figyelmük, főként G. von Rád, a bibliai szöveg végső formájára irányult. G. von Rád és M. Noth a monda meghatározásában és értelmezésében A. Olrik törvényeire támaszkodtak, de a műfaj további kidolgozásában A. Jolles izlandi saga-val kapcsolatos kutatásainak hatása érvényesül munkásságukban43. M. Noth az izlandi saga-t tekintette a legjobb modellnek a Pentateuchus elbeszéléseiben megnyilvánuló gondolkodásmód megértéséhez, minthogy szerinte mindkét elbeszéléstípus olyan szájhagyományon alapul, amely az állam megalakulását megelőző törzsi társadalomból ered. G. von Rád a monda (Sage) és a történet- írás megkülönböztetésében veszi segítségül A. Jolles megállapításait. C. Westermann A. Jolles kutatásainak eredményeit a legkövetkezetesebben C. Westermann alkalmazta, aki a pátriárkái elbeszéléseket mint családtörténeteket határozza meg, és ebben a szociológiai összefüggésben értelmezi őket. A pátriárkái elbeszéléseket dsem tekinti historikus beszámolóknak, de szerinte legősibb rétegük mégis megőrzött elemeket, amelyek a pátriárkák korának valósá42 VON RAD, G., Das erste Buch Mose. Genesis, 7-9.16-26. old.; - NOTH, M., Überliefungsgeschichte des Pentateuch, 58-62.86-127.162-171. old. 43 A. Jolles az izlandi norvég telepesek saga-it tanulmányozta, amelyek a Kr. u. a XIV. és XV. században keletkezett irodalmi szövegekben maradtak ránk. Eredetük azonban A. Jolles szerint szájhagyomány, és visszavezethetők arra a korra, amelynek eseményeit elbeszélik. Ezek a saga-k azokról a telepesekről szólnak, akik Skandináviából kis csoportokban a Kr. u. X. és XI. században érkeztek Izlandra. A. Jolles az izlandi saga három csoportját különbözteti meg. Közöttük a legősibbek az izlandi telepesek saga-i, amelyek a telepesek érkezéséről, környezetükről és családi eseményekről - házasság, öröklés, nőrablás, vérbosszú stb. - szólnak, s bennük sok természetes és természetfeletti dolog történik. Középpontjukban áll a család ill. a nemzetség mint egyedüli és önálló - „autark" - szociológiai egység. Még nincs állam vagy nemzeti intézmények, nemzeti politika, sem történetírás. Mindaz, ami történik, kizárólag a család vonatkozásában történik. Esetükben nem Izland norvég megszállásának történetéről van szó, hanem személyekről, akik valamely nemzetséghez vagy családhoz tartoznak, minthogy szemléletmódjukat egyedül a család határozza meg, a sagak-nak ezt a csoportját A. Jolles „családtörténeteknek" nevezi. Ezeket az elbeszéléseket szájhagyományban őrizték és adták tovább nemzedékről nemzedékre, éspedig úgy, mint az őseik történetét. Ezért a családtörténet azonos lesz a törzstörténettel. A saga-ak második csoportja már nem családokról szól, hanem királyok elbeszélései, s végül Izland préhistoriájának saga-i, amely a telepesek előtti idő eseményeit beszélik el. A. Jolles bár nem volt biblikus, de a Genezis elbeszéléseivel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a pátriárkái történetek a hasonlóak norvég saga-hoz, közelebbről az izlandi telepesek sagai-hoz. Mindkettő ugyanazon irodalmi típushoz tartozik, amely a népet mint családot fogja fel (JOLLES, A., Einfache Formen, Halle 1930, Tübingen, 1964). 70
