Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Beran Ferenc: Munka és munkanélküliség
Azt hogy az Ószövetség a munkát az istenképiség jelének tartotta, érzékelteti azzal is, hogy a lustaságot az emberség megtagadásának - a hangyák szorgalmára gondolva - az állathoz is méltatlannak tartotta.4 Az Újszövetségi Szentírás könyvei sem foglalkoznak a munka lényegének a leírásával, vagy elemzésével, de az evangélisták jelzik, hogy Jézus életében a munka fontos szerepet töltött be, példáit is a munka világából kölcsönözte. Az evangélisták tanúsítják, hogy Jézus egész életében fizikai és szellemi munkát végzett. A rejtett názáreti évek alatt ács volt (Mk 6,3), messiási fellépése után pedig Isten Országának hirdetőjévé (Mk 1,15) és megvalósítójává vált (Mt 12,28). Jézus fizikai, szellemi aktivitását jelzi, hogy világformáló tevékenységét a Atyaisten munkálkodásával kapcsolja össze.5 Ahogyan az Atya munkálkodik, neki is állandóan munkálkodnia kell (Jn 5,17). Ez a tevékenység valósult meg a tanításban, és az emberek testi és lelki betegségének a meggyógyításában. Jézus munkaszeretete talán legjobban a példabeszédeiben mutatkozott meg, amelynek a főszereplői, hősei, munkások voltak. Különösen szépek azok a példabeszédek, amelyekkel Jézus az Isten gondoskodó szeretetét mutatja be, hiszen ezek a képek nemcsak Isten jellemző tulajdonságait mutatják be, hanem arra is rámutatnak, hogy ezeknek az embereknek a tevékenységében Isten tevékenysége tükröződik. Ilyenek például a Szent Lukács által leírt „ikerparabola", az elveszett bárányát felkutató, pénzét keresgélő gazdaasszony képe és a fiát hazaváró édesapa története.6 Szent Pál apostol a jézusi tanítás szellemének megfelelően elengedhetetlennek tartja a munkát, ő maga is kétkezi munkát végez (ApCsel 18,3), és figyelmezteti a keresztények arra, hogy a kenyeret csak érdemli meg, aki megdolgozik érte (2Tesz 3,10). Később a teológia a Szentírás tanításából kiindulva és a görög bölcselet észrevételeit is figyelembe véve fogalmilag is mindig különbséget tett, az ember képességeit kibontakoztató alkotó munka és a megélhetéshez szükséges fáradtságos munka között. A görög nyelvben a „praxis" fogalom jelentette az emberi tevékenységet, amely által kifejezi magát, a „techne" fogalom pedig a terméket előállító munkát jelölte, amelyben a hangsúly nem a személyen, hanem az alkotáson volt. A latin nyelv is két fogalmat használt a munkára. A „labor" szó a fizikai, fáradságos munkát jelzi. Szent Benedek is ilyen értelemben használja jelmondatában.7 A „negotium" ellenben a tevékeny, alkotó munkát jelöli, amellyel az ember újat hoz létre. A magyar nyelv a „munka" szóval jelöli a fáradságos emberi tevékenységet, „alkotás" szóval pedig azt a tevékenységet, amelyben örömét találja, amellyel kifejezi magát. Talán a nehéz magyar sorssal magyarázható, hogy a köznyelvben a „munka" szó, és nem az „alkotás" terjedt el. Ha az Egyház történelmére visszatekintünk felfedezhetjük, hogy bár az Egyház minden időben vallotta, a munka lényege az istenképiségből fakadó aktivitás, mégis az egyes történelmi korokban a munkának mindig másik jellege került előtérbe. A középkor a munka hasznosságát hangsúlyozta. Az ember munka segítségével tudja biztosítani önmaga számára a továbbélést, de munka szükséges ahhoz is, hogy segítséget tudjon adni a másiknak. A középkor szemléletében a munkának ugyanakkor szolgai jellege volt, mert az ember ki volt szolgáltatva környezetének. Az újkorban inkább a munka kö4 H. WOLFF, Antliropoligie des Alten Testaments, Evangelische Verlagsanstalt, Berlin 1980. 25. 5 BODA L, Emberré lenni, vagy birtokolni, Budapest 1991. 46. 6 V PASQUETTO, Annuncio del Regno, Edizioni Dehoniane, Napoli 1985. 337k. 7 D. MIETH, Arbeit und Menchemuürde, Herder, Freiburg 1985.15. 6
