Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
tartózkodóbb lett a régészet eredményeinek értékelésében), Angliában pedig H. H. Rowley34 35, vagy /. Skinner35 régészeti leletek adataival gazdagon dokumentált kommentárja alkalmazta a módszert. Német nyelvterületen ennek az iránynak nem volt hatása, kivéve W. Keller a szakbiblikusok részéről számos kritika ért népszerűsítő könyvét36. A Biblia adatait a régészet eredményeivel összehasonlító módszernek azonban korlátái és számos kérdéses pontja van37. A problémára még részletesen visszatérünk Th. L. Thompson és /. Van Seters munkásságának ismertetésénél. Itt csak néhány elvi szempontot említünk meg a módszer alkalmazásával kapcsolatban. A régészeti leletekből merített párhuzamok csak a pátriárkái történetek egyes elemeire vonatkoznak, de nem azok egészére. Lényegében tehát csak részleteket sikerül azonosítani ill. igazolni, és nem a Genezis elbeszéléseinek egész összefüggését. A párhuzamok közvetettek és nem tökéletesek, minthogy a jelenségek az ókori Keletről nem azonosak a Bibliáéval, csak hasonlóak azokhoz. Nagy nehézséget jelent, hogy a párhuzamok nem határolhatok le egy rövid időtávra, hanem a Kr. e. 2. évezredben egészen az 1. évezred közepéig mindig előfordulnak. Ezért nem lehetséges a pátriárkák feltételezett korát minden kétséget kizáróan meghatározni (a Kr. e. 2200 és 1200 között ingadoznak a vélemények38). A módszer további nagy problémája, hogy a régészeti anyag, akár tárgyi természetű, akár szöveg (pl. felirat), értelmezésre szorul. Erre azonban az esetek többségében a leletek nem nyújtanak elégséges támpontot. Ezért sokszor hipotetikus a megismert régészeti anyag és az adott bibliai szövegek között felállított kapcsolat. Gyakori eset, hogy ugyanazon adottság magyarázatára vagy értelmezésére ellentétes vélemények sokasága alakult ki a kutatók között, s az is, hogy maguk az irányzat képviselői kénytelenek voltak folytonosan módosítani álláspontjukat egy-egy régészeti leletnek a Biblia adataival való kapcsolata vagy azonosítása kérdésében, amelyre leginkább maga W. F. Albright szolgáltatja a legjobb példát. Nem hanyagolható el az sem, hogy a bibliai szöveg ill. hagyomány hosszú utat tett meg a végső kánoni forma kialakulásáig. Ezzel a hagyomány és redakciótörténeti úttal a régészet egyoldalú alkalmazása nem vet számot. Ha tehát a pátriárkái történetek egy eleme (név, jogszokás stb.) a Kr. e. 2. évezredben megtalálható az ókori Keleten, még nem igazolja a hagyományanyag 2. évezredből való eredetét, mert az később is bekerülhetett a bibliai hagyományba. Egy-egy párhuzam (régészet - pátriárkái történetek) csak akkor érvényes, ha kimutatható, hogy a hagyomány ill. redakciótörténet minden fázisában jelen van. A régészet jelentősége a felsorolt problémák és alkalmazásának módszertani kifogásai ellenére is megmarad, mert azt a kortörténeti hátteret törekszik rekonstruálni s egyben igazolni, amelybe a pátriárkái elbeszélések beleilleszkednek. 34 ROWLEY, H. H., Recent Discovery and the Patriarcal Age, BJRL 32 (1949/50); The Old Testament and Modern Study. A Generation of Discovery and Research, London 1951. 35 SKINNER, A Critical and Exegetical Commentary, (ICC) Edinburg 19303. 36 KELLER, W„ Und die Bibel hat doch recht, Düsseldorf 1955. 37 A kérdés általánosabb, tehát nemcsak a régészetre kiterjedő hanem Izrael egész előtörténetét átfogó feldolgozását lásd RAMSAY, G. W., The Quest for the Historical Israel. Reconstructing Israel's Early History, London 1982; - lásd még MAGNUSSON, M., Ásóval a Biblia nyomában, Budapest 1985, című népszerűsítő munkájának magyar nyelvű kiadását, amely főként a fundamentalista bibliamagyarázat cáfolatára készült. 33 Lásd WESTERMANN, C, Gén 12-50, EdF 48, Darmstadt 1975, 71-74. old. 68
