Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A vallási pluralizmus

Az 1970-es évektől kezdődően jelent meg a vallásteológiában a pluralista vallásteo­lógia. Először angol nyelvterületen a vallásteológia hármas felosztásával: exkluzív és partikuláris álláspont, mely a többi vallás igazságáról és szótériológiai jelentőségéről be­szél, valamint az inkluzív álláspont, amely Jézus Krisztus páratlan voltának elismerése mellett a keresztény hiten kívüli igazságot és üdvösséget állítja, mely azonban Jézus Krisztusban érhető el. Német nyelvterületen az „anonim keresztények" fogalommal együtt került a viták kereszttüzébe a pluralista vallásteológia, melynek kidolgozása John Hick (1922-) nevéhez fűződik.39 a) A vallások osztályozása az üdvösség szem-pontjából Egy új terminológia, és ezzel együtt egy új tanítás kidolgozása kezdődött meg a val­lások állapotának meghatározására azt illetően, hogy vajon a vallások saját tagjaik szá­mára közvetíthetik-e az üdvösséget. 1976-ban a teológiai véleményeket J. Peter Schind­ler sajátos osztályozással négy csoportba osztotta, a vallási hagyományoknak Krisztus­sal illetve az Egyházzal való kapcsolata szerint: 1. Egyház-központú felfogás, exkluzív krisztológiával, 2. Krisztus-központú felfogás, inkluzív krisztológiával, 3. Isten-központú felfogás, normatív krisztológiával, 4. Isten-központú felfogás, nem normatív krisztológiával.40 Ezek a kategóriák: Egyház-központúság, Krisztus-központúság és Isten-központú­ság paradigmákat illetőleg különböző világlátást jelentenek. Az Isten-központúság azonban két lehetséges állapotot tartalmaz, amennyiben Krisztusnak normatív vagy nem normatív szerepet szánnak Isten és az emberi faj kapcsolatának rendjében. Ez az osztályozás valójában azokat a véleményeket összegzi, melyek egy Egyház-központú felfogásból átlépnek egy Krisztus-központú felfogásba, innen pedig az Isten-központú felfogásba. Az Egyház-központú felfogásból való átmenet a világ Krisztus-központú fel­fogásba együtt jár egy ekkléziológiai szemlélet elhagyásával, mely szerint az emberi lé­nyek számára az üdvösség egyedül az egyházi közösségben megvallott, kifejezett Krisz­tus-hit által lehetséges. Sok teológus számára mára már nemcsak az Egyház-központú felfogás, hanem maga a Krisztus-központú felfogás is tarthatatlan. Jézus Krisztust már nem tartják az egész emberiség számára olyan Megváltónak, akinek üdvözítői hatalma a keresztény Egyház határain kívül is működik. Ebben az esetben nemcsak az üdvös­séghez szükséges kötelező Egyházhoz való tartozás gondolatát vetik el, hanem az üd­vösség rendjében Jézus Krisztus egyetemes közvetítését is.41 A vallásokról kialakított vélemények négykategóriás felosztása más szerzőknél is megjelenik, többé-kevésbé az előző szempontokhoz igazodva. Paul E Knitter álláspont­ja szerint megkülönböztethető 1. a konzervatív evangelikális modell (egyetlen igaz val­lás van); 2. a legelterjedtebb protestáns modell (minden üdvösség Krisztustól jön); 3. a katolikus nyitott modell (különböző utak, Krisztus az egyetlen norma); 4. Isten-közpon­39 HICK, J., An Interpretation of Religion. Human Responses to the Trascendent, New Hawen 1989; UŐ., The Myth of Christian Uniqueness. Toward a Pluralistic Theology of Religion, Orbis, Maryknoll, New York 1987. 40 Vő. SCHINELLER, J. E, Christ and Church. A Spectrum of Views, in Theological Studies 37 (1976), 545-566. 41 V5. DUPUIS, J., Le débat actuel sur la théologie des religions, in Vers une théologie chrétienne du pluralisme religieux, Cerf, Paris, 1997, 276. 51

Next

/
Thumbnails
Contents