Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A vallási pluralizmus
Teológia 2001. 1-2. szám KRÁNITZ MIHÁLY A vallási pluralizmus A XXI. században az Egyház előtt álló legnagyobb kihívásnak a vallások egymás mellett élése tűnik. Európa az elmúlt ötven évben hozzászokott a távol-keleti vallások jelenlétéhez, de rendkívül nehezen tud megbirkózni az iszlám terjedésével. A tolerancia európai mércéje minden vallás számára azonos jogokat és lehetőségeket kínál, ám a viszonzás már nem történik hasonló mértékben. Sőt, a keresztények a föld számos helyén vannak kitéve atrocitásoknak, s van, ahol a helyi ország alkotmánya tiltja a megtérést. Ugyanakkor a világ egyre inkább összezsugorodik, az információk áramlása révén rendkívül közel kerültek egymáshoz a különféle vallásokban élők. Bár nem mehetünk el közömbösen a pluralizmus valósága mellett, az Egyháznak képviselnie kell azt az üzenetet, melyet Isten Jézus Krisztus által bízott rá, hogy benne, az egyetlen Megváltóban mindenki üdvözüljön.1 1. Jézus Krisztus a vallások beteljesedése A katolikus teológiában már a II. Vatikáni Zsinat előtt (1962-1965) foglalkoztak a teológusok a „nem hívők üdvösségével", és a nagy vallási hagyományok jelentőségével. Ennek során alakult ki az az irányzat, amely a kereszténységben az üdvösségre vezető út teljességét látja, figyelembe véve egyúttal a vallások értékeit is. Jean Daniélou (1905-1974) az első teológus Nyugaton, akit a vallásokkal kapcsolatban a „beteljesedés" teológusának lehet nevezni. Az 1940-es évektől kezdve egészen a 70-es évekig rendkívül sokat írt erről.2 Daniélou a világ vallási hagyományait a Jézus Krisztusban az emberiségért végbevitt Isten terve felől szemléli. Ebben az összefüggésben felvetődik a kérdés, hogy mit tud mondani a kereszténység a vallásoknak, akikkel a múltban találkozott, és akikkel a modern időkben egyre inkább kapcsolatban áll. Gondolkodásának fő vonala a történelemteológia, amely Isten fokozatos megnyilvánulása az emberiség felé. Mindazonáltal Daniélou számára a történelemteológia csak a zsidókeresztény hagyományra szorítkozik. Ez Istennek a személyes kinyilatkoztatásával kezdődik, először Izraelnek, Abrahám és Mózes közvetítésével, majd a választott nép történetében folytatódik, végül Jézus Krisztusban éri el csúcspontját, aki az Egyházra bízta üdvözítő üzenetét. Mindaz, ami a történelemben Istennek személyes kinyilatkoztatá1 Vö. lTim 2,4: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére." 2 DANIÉLOU,}., Le Mystére du salat des nations, Seuil, Paris 1946; Le Mystére de l'avent, Seuil, Paris, 1948; Essai sur le mystcre de Vhistoire Seuil, Paris 1953; Les saints „patens" de VAncien Testament, Seuil, Paris, 1956; Mythes pátens, mystére chrétiens, Fayard, Paris, 1966; La fői de toujours et l'homme d'aujourd'hui, Beauches- ne, Paris, 1969. 39
