Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentsége
4. Újfajta megközelítések A kérdés megválaszolásánál két tévedést mindenképpen el kell kerülnünk. Az egyik a reformátorok tévedése, akik az Úrvacsora elsődleges hatásának tekintették a bűnök bocsánatát. A másik a janzenisták tévedése, akik a szentáldozást úgy tekintették, mint a szent élet jutalmát és a predestináltaknak való ajándékot, amire sohasem készülhetünk fel megfelelő módon. Az egyház hivatalosan elítélte a janzenisták rigorizmusát is, akik azt tanították, hogy „távol kell tartani a szentáldozástól mindazokat, akikben még nincs meg a legtisztább istenszeretet, amely mentes minden szennytől" (DS 2323). A Katolikus Egyház Katekizmusa (1993) a tanítóhivatal eddigi megnyilatkozásaival összhangban kijelenti, hogy a Krisztus testével és vérével történő szentáldozás „elválaszt bennünket a bűntől" (KEK 1393), „eltörli az áldozó bocsánatos bűneit" (KEK 1394) és „megőriz a súlyos bűnöktől" (KEK 1395). Egyházunk új katekizmusa fontosnak tartja ebben az összefüggésben megjegyezni, hogy „az Eucharisztiának nem föladata a halálos bűnök megbocsátása. Ez utóbbi a bűnbocsánat szentségére tartozik. Az Eucharisztiának az a sajátossága, hogy azok szentsége, akik az Egyház teljes közösségében vannak" (uo.). A teológia az Egyház hagyománya alapján mindig is tanította, hogy a bűnbánattartás- nak és a bűnbocsánatnak különféle formái vannak a keresztény életben. Az új katekizmus is felsorolja ezeket: böjt, imádság, alamizsna, szentírásolvasás stb. (KEK 1434-1439). Az egyházi bűnbánati gyakorlat nem liturgikus megvalósulásai mellett léteznek liturgikus formák is a bűnbánat szentségén kívül, mint például a bűnbánati liturgiák, a keresztség és a betegek kenete, és az Eucharisztia ünneplésének egyes részei. Mivel az Egyház a bűnt elítélő, de a bűnösök megmentésére jött Krisztusnak titokzatos Teste, azért küzd a bűn ellen, és sokféle módon is lehetővé teszi tagjai számára a bűntől való szabadulást. Teszi ezt azért, mert Krisztus megadta számára az „oldás-kötés hatalmát" (Mt 18,15-18; Jn 20, 21-23): A bűnbánat szentsége tehát egy, de nem egyetlen formája az Istennel való kiengesz- telődésnek. Találóan fogalmazza meg ezt a fontos igazságot F. /. Nocke: „A gyónás sajátossága tehát nem egyszerűen a megbocsátó ereje, hanem a szentségi mivolta, vagyis: az egyházzal való kiengesztelődés megvalósító jele, még ha az Istennel való kiengesz- telődés már a szentségen kívül megtörtént is".44 Ha a két legfontosabb forma (gyónás és áldozás) közötti különbözőséget és azonosságot vizsgáljuk, akkor a következőket mondhatjuk. Alszeghy Zoltán szerint „A bűnbánat szentsége és az Eucharisztia a megbocsátás ajándékában részesít, de nem mint két párhuzamos út, hanem mint a kettő organikus egysége. Az Eucharisztia előkészíti és teljessé teszi a bűnbocsánat szentségét, a bűnbocsánat szentsége pedig egész valóságával arra irányul, hogy a gyónó Krisztus titokzatos Testével újra teljes közösségbe jusson, ami kifejeződik és megvalósul mindenekelőtt az Eucharisztia megünneplésében".45 Egy másik könyvében részletesebben is kifejti véleményét. Tulajdonképpen azt kellene megértenünk, hogy az Istennel való kiengesztelődés és a bűnbocsánat egy hosszú, lassan kibontakozó folyamat gyümölcse. Isten kegyei44 A dogmatika kézikönyve, i. m. 349. 45 Confessione dei peccati, in: Nuovo dizionario di Teológia, Ed. Paoline Roma, 1979,181. 21
