Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentsége
szél az Eucharisztia hatásairól is, és kijelenti: „Valahányszor e kenyeret eszitek, és e ke- helyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön (lKor 11,26). Ha az Úr halálát hirdetjük, a bűnök bocsánatát hirdetjük. Valahányszor vére a bűnök bocsánatára csordul, akkor azt nekem mindig meg kell kapnom, hogy a bűneimet állandóan megbocsássa. Nekem, aki állandóan vétkezem, állandóan szükségem van az orvosságra".33 „Közeleg és jelenvalóvá lesz Jézus szenvedése, amely megbocsátja naponként bűneinket, és a bűnbocsánat ajándékát eszközli".34 „Valahányszor iszod, bűneid bocsánatát nyered, el és lelked mámoros lesz".35 A szentáldozás kegyelmi hatásairól Szent Ágoston ír legtöbbet a János evangéliumához írt magyarázatában, de nem beszél az Eucharisztia bűntörlő hatásáról. Ágoston csak megemlíti, hogy némelyek azokon a napokon akarják engedni az áldozást, amikor az ember tisztán él, mások mindig, ha a keresztények nincsenek főbűnben.36 Eléggé hamar kialakul az az általános vélemény, hogy csak azok a bűnök teszik az embert méltatlanná az Eucharisztia vételére, amelyek az Egyház törvénye szerint kiközösítést vonnak maguk után.37 A bűnbánat szentsége és az Eucharisztia közötti szoros kapcsolat abból a történeti tényből is következik, hogy az egyház bűnbánati gyakorlatában az Euchnrisztián való részvétel, vagy az abból való kizárás a kezdetektől fogva meghatározó elem volt. Az ősegyházban voltak olyan bűnök (gyilkosság, házasságtörés, hittagadás stb.), amelyek következménye az eucharisztikus közösségből való nyilvános kizárás volt, és a bűnbánat célja az volt, hogy a bűnbánó keresztény ember újra teljes jogú tagja legyen az Egyház eucharisztikus közösségének. A közösségi élet, ill. a szentségi élet középpontja az Eucharisztia volt. A bűnösök nagyszerdán beléptek a bűnbánók rendjébe, kizárták őket az eucharisztikus közösségből: a szentmisét az igeliturgia befejezésekor el kellett hagyniuk. A bűnbánati idő végén, általában nagycsütörtökön újra részt vehettek az Eucharisztia megünneplésében. Az Egyház bűnbánati fegyelme az idők folyamán ugyan jelentősen megváltozott, de a legújabb Ordo Poenitentiae is hangsúlyozza a bűnbánat szentségének ezt a vonatkozását: „A bűnbocsánat szentségében az Atya magához fogadja hozzá visszatérő fiát... Mindez végül abban mutatkozik meg, hogy az ember újra, illetve nagyobb buzgósággal vehet részt Isten asztalának közösségében, midőn Isten egyháza nagy örömmel lakomát ül messziről visszatért fiával." (OP 6d). Tehát a hagyomány az Eucharisztia és bűnbocsánat viszonyában egyformán tanúskodik két hitigazságról: egyrészt tanúsítja azt, hogy a szentáldozaton való részvétel megköveteli a bűnbánattartást és a lélek tisztaságát, másrészt meg azt, hogy a szentáldozásnak van bűnbocsátó hatása. A szentáldozás feltételeit az ősegyház bűnbánati fegyelméhez kapcsolódva részletesen is meghatározták, az Eucharisztia „gyógyító" hatásait pedig liturgikus szövegek és az egyházatyák beszédei ismételten tanúsítják. 33 De Sacramentis, 4,28. 34 Exameron, 5,91. 35 De Sacramentis, 5,17. 36 Epist., 54,4; in Jn 27,11 37 Vő.: S. Izidor, De eccl. offic,. 118,7-8 (PL 83,756) 18
